Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - Hamerli Petra – Somorjai Ádám OSB: Lorenzo Schioppa első magyarországi nuncius a protestánsokról 1920–1924
Hamerli Petra–Somorjai Ádám OSB 44 állam és az egyház kapcsolata Magyarországon egyfelől az állam mindenhatóságára, másfelől a katolikus egyház teljes körű dominanciájára korlátozódik. A tanulmányt szerző Raffay Sándor véleménye szerint az Apostoli Nunciatúra felállítása, a katolikusoknak az állami életre gyakorolt növekvő befolyása, valamint a kánonjog egyoldalú alkalmazása egyaránt a katolikus dominanciát szolgálja. A kánonjog ráadásul nemcsak előítéleteket hordoz a protestánsokkal szemben, de néhány fejezetét tekintve érvénytelennek is bizonyul a magyar törvények értelmében. Raffay sajnálatosnak tartotta, hogy Magyarország, amelyet minden oldalról ellenségek vesznek körül, még vallási viszálykodással is gyengíti magát, és hogy az ország nem tud és nem kíván testvériesen részt venni a magyar hívők vallási szolgálatában. Ezen túl az evangélikus főfelügyelő úgy vélte, hogy a magyar állam, eltiporva a régi hagyományokat, nem fektet energiát a vallási felekezetek békés együttélésének biztosítására, és megengedi olyan tendenciák meghonosodását, amelyek nem csupán az írott törvényekkel, ellenkeznek, de amelyek a nemzet erejének felmorzsolódásához vezethetnek. Ebből az újságcikkből Schioppa szerint egyértelműen kiviláglott egyrészt az, hogy az időszakban az Apostoli Nunciatúra még egy protestáns vezető szerint is egyre nagyobb befolyásra tett szert Magyarországon, másrészt pedig az, hogy a kánonjogi kódex előírásai sok bosszúságot okoztak a protestánsoknak azáltal, hogy megszűnt a protestánsok és a katolikusok vallási ügyeinek közös kezelése, ami a nuncius szerint kétségbeejtő. A nuncius azért továbbította a tanulmány összefoglalóját Gasparrinak, mert úgy vélte, hogy a pápa örömmel fogja fogadni a katolikusok ellenfeleire nézve kellemetlen híreket. A válás ellen – katolikus és protestáns vélemények Schioppát, mint az Apostoli Szentszék, s ezzel együtt a katolikus egyházfő magyarországi képviselőjét élénken foglalkoztatta a válás kérdése is. Magyarországon ugyanis az időszakban nagyszámú különválás történt, és a polgári házasságok felbontása a korszak viszonyaihoz képest meglehetősen könnyen zajlott. A válásról a nuncius 1924. november 5-én küldött hosszabb jelentést, 25 különös tekintettel a protestáns véleményekre. Schioppa számos jelentésében beszámolt arról, hogy válás jelensége egyre terjed, s ez mind vallási, mind társadalmi tekintetben egyaránt súlyosan fenyegeti Magyarországot. A családi kötelék egyre gyakoribb, könnyedén elintézhető felbontását törvény engedélyezi, amely többek között kimondja, hogy amennyiben az egyik fél hat hónapig bizonyíthatóan távol van, házastársa kezdeményezheti a válást. Kihasználva ezt a törvényt, számos külföldi – különösen olasz – állampolgár, aki saját hazájában nem válhat el, Magyarországra költözik, és miután felvette annak állampolgárságát – ami szintén könnyűszerrel elintézhető –, kényelmesen elválhat. 25 L orenzo Schioppa 1924. november 5én kelt 3311. sz. jelentése. Jelzete: S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, pos. 1. P. O, fasc. 2, foll. 62r – 65v
