Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Kovács Eleonóra: A Magyar Nemzeti Levéltár „Reformáció MNL” projektje – a projekt módszertani szempontból

Kovács Eleonóra 6 már felméréseket követő kész tervvel rendelkezett, a megyei intézmények esetében

néhány hónappal később került sor a feladatok megtervezésére. Utóbbiak esetében a program előkészítésének első szakaszában egyrészt a megyei

levéltáraknak a kutatási témához kapcsolódó iratanyagának, a helyi protestáns gyűjteményekkel, közösségekkel való kapcsolatainak felmérését, másrészt a lehetséges kutatási, publikációs irányok és közművelődési, oktatási formák kijelölését tűztük ki célul.

Témalehetőségeket, megvalósítható projektelemek leírását juttattuk el véleményezésre

a megyei intézményekhez. A beérkezett válaszokból, a feltárásra javasolt iratanyagokra

vonatkozó adatokból, a lehetséges projektelemek kijelöléséből leszűrhető tapasztalatok

alapján készült el a megyei levéltárak egységes szakmai minimumot tartalmazó terve,

amely kiegészülhetett – az intézmények saját döntése alapján – alternatív, szabadon vá-

lasztható elemekkel is. Alapvető jellemzők A tervezéskor kiindulópontunk az volt, hogy olyan projekt jöjjön létre, amely intézményeink legjellemzőbb adottságaira épül, vagyis alaptevékenységünkre: iratok átvétele, gyűjtése, őrzése, feldolgozása, közzététele. Minden más projektelem – bár legalább

ilyen súllyal van jelen, szintén – erre épül. Ez az elgondolás egyenesen következett intézményünk sajátosságaiból, valamint abból a meggyőződésből, hogy kiállításokat, kiadványokat, vetélkedőket, konferenciákat más típusú intézmények is szervezhetnek, s

gazdagíthatják ezzel az emlékévet, ám az írott források közzététele elsősorban a levéltárakhoz kötődik, így kötelezettségünk is, hogy ezzel (mi levéltárosok) foglalkozzunk. A projekt alapja ugyan a forrásfeltárás és annak eredményeképpen az adatbázisépítés, ám erre támaszkodva minden levéltári területet átfog, s ebben – túlzás nélkül

mondható – eddig egyedülálló a projektek sorában. Elsősorban azért, mert nemcsak

alaposan megtervezett, de elemei kiegészíthetők és továbbfejleszthetők, s mert minden

tagintézményben minden területre kiterjed. A 2015-ben lezajlott tervezési szakaszt követően 2016 januárjától megkezdődtek

a munkák, és ősztől már eredmények is születtek, amelyek közül néhány már a nagyközönség számára is elérhető volt (pl. levéltár-pedagógiai foglalkozások és kiadvány,

néhány megyében már ekkor tudományos konferencia, projektbemutatók, később az

országos vándorkiállítás). A hosszúra nyúló projekttevékenység lehetővé tette, hogy jól tervezhető legyen a

munkánk, szakaszolhatók legyenek a feladatok, s az egyes szakaszokon belül az előre

nem látható nehézségekre gondolva több időt hagyjunk mindenre. Ez egyértelműen

hasznosnak bizonyult nem csupán a csúszások elkerülésében, de abban is, hogy az ellenőrzésre több idő maradt. A projekt egymásra épülő elemekből áll: a forrásfeltárás eredményeit hasznosítja a

többi projektelem, erre építkezik valamennyi feladat, a különböző részek azonban

egymáshoz is kapcsolódnak, erősítik egymást. (Például a forrásfeltárás legszebb dokumentumai MNL szintű képes albumban és kiállításon is hasznosulnak; a vándorkiállí-

tás anyagának egy részét felhasználtuk a diákvetélkedő felkészülési anyagához; a reformációs honlap információiból kérdések születtek a diákverseny középdöntőjén.) A

projekt eredményei továbbfejleszthetők nemcsak az emlékévben zajló munka során,

de később is szinte minden eleméhez kapcsolható új feladat. Például több megyében