Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - In Memoriam - Böőr László (Á. Varga László)

IN MEMORIAM 92 évesen vehette át az új, nagykőrösi „fiók” vezetését. Nála fiatalabban, csak Madarász

Lajos, a Veszprém Megyei Levéltár ma már nyugalomban lévő igazgatója lett egy archívum felelős vezetője. Laci szakmai rátermettségét, felkészültségét, a levéltárügy iránti alázatát a szakma

akkori vezetése felismerte, értékelte. Persze ehhez kellett az akkori Pest Megyei Levéltár vezetőjének, Lakatos Ernőnek a támogatása is. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg: minden tehetség pályára állításához már akkor nagy szükség volt a jó menedzselésre.) Jómagam valamikor a ’70-es évek második felében a Heves Megyei Levéltárban

ismerkedtem meg Lacival, amikor döntően csak a nagykőrösiek voltak jelen a Pest

megyeiek közül a szakmai tapasztalatcserén. Kovács Béla levéltár-igazgató helyett nekem adatott meg, hogy a perem- és a fénylyukkártya adta lehetőségeket ismertessem a

nagykőrösi delegációval. Ez a két kártya akkor, egy új típusú, a levéltári anyag nyilvántartását, kutathatóságát segítő technika volt Az ismertetésemet követőn (lehet, hogy bennem volt a hiba) Laci nem igen mutatott

valami elementáris érdeklődést az új levéltári nyilvántartási technika iránt. (Mellékesen

jegyzem meg: a későbbiek során is kritikusan viszonyult a hagyományos technikákon

túlmutató újításokhoz.) Ezt követően gyakran találkoztunk szakmai fórumokon, s

mindig jókat beszélgettünk, vitatkoztunk a legaktuálisabb levéltári problémákról. Majd,

amikor 1997-ben, az újra induló levéltári szakfelügyeletet megelőzően Laci „világította

át a Nógrád Megyei Levéltárat”, ismét elmélyültünk a levéltári szakma fortélyaiban, az

alapfogalmak értelmezésében. Ez a kb. 12 órás „szakmai csata” Lacit eléggé kimerítette. Ezt követően javasoltam, hogy a szomszédos Szlovákiában, közvetlenül a határ mellett, van egy étterem, a

Malom, ahol jellegzetes szlovák ételekkel frissíthetjük fel magunkat. Laciban egyből

felvillant a génjeibe kódolt gasztronómiai érdeklődés, így hát átmentünk Szlovákiába,

ahol pörköltet ettünk tócsnival. Barátságunk ekkortájt mélyült el igazán. Csak néhány olyan szakmai szerepvállalását említeném, amelyet teljes beleéléssel,

legjobb szakmai tudása szerint látott el: 1986 és 1996 között levéltári szakfelügyelő volt, 1998 és 2001 között a Levéltári Szakmai Kollégium tagja, 1993 és 1999 között a Levéltári Szemle szerkesztője, majd 2000-től 2005-ig a Szemle főszerkesztője volt. Ezen túl szinte alig volt olyan szakmai bizottság, amelynek munkájából ne vette

volna ki részét. Ott bábáskodott a Magyar Levéltáros Egyesület megszületésénél, s annak műkö-

désében, működtetésében nyugdíjba vonulása után is aktívan kivette részét. Mindezek mellett elvégezte az ELTE levéltári kiegészítő szakát, és nem mellesleg

1979-ben doktori fokozatot is szerzett anyaegyetemén, Szegeden. A levéltári szakmai munkán túl, sikerrel művelte a „levéltártudomány” különböző területeit, többek között a levéltártörténetet, a történettudományon belül pedig a társadalomtörténetet és a politikatörténetet.