Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Hírek - Városbírók és polgármesterek. Az MNL Zala Megyei Levéltára Tudományos Konferenciája (Bakonyi Péter)

Hírek 84 16–17. századra is. A lehetőségekhez mérten részletesen foglalkozott a városi elöljárók

származásával és társadalmi hátterével. Ennek kapcsán röviden felvázolta, hogy a vá-

ros vezetésében az egykori végvári katonák helyét miként vették át a város földesura, a

veszprémi püspök által kinevezett (1775-tól a püspök jelöltjei közül választott) jómó-

dú, szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosi polgárok. Az előadás második részében a

hallgatóság megismerkedhetett a korszak két jelentősebb városbírójának viszontagsá-

gos pályafutásával is. Csomor Erzsébet az 1820-as években több ízben is bíróvá választott Kemény József

életpályáját vázolta fel. Források tekintetében ő már valamivel könnyebb helyzetben

volt, ennek köszönhetően nagy vonalakban ismertette a Kemény család történetét is. A hallgatóság előtt kirajzolódott egy szorgalmas iparosember képe, aki a városi tanács

tagjaként életének harmincas éveitől kezdve aktívan kivette részét a település sorsának

alakításában. A fennmaradt iratok arra utalnak, hogy városbíróként is megállta a helyét,

így például az ismétlődő tűzvészek megelőzése érdekében komoly rendszabályokat

léptetett életbe és tudatos városrendezés vette kezdetét. Az előadó röviden kitért a bí-

ró és a mellette működő tanács megválasztásának szabályaira, feladatköreire is, illetve

megvizsgálta a városi vezető elit társadalmi összetételét, amely alapvetően iparosemberekből állt és meglehetősen belterjesnek mutatkozott. A konferencián harmadik előadóként felszólaló Foki Ibolya „A rendezett tanácsú

város első polgármestere, Kovács Károly (1885–1895)” címmel tartotta meg előadását.

Bevezetőjében számos példával illusztrálta, hogy Zalaegerszeg még a kiegyezés évében

is inkább egy nagyra nőtt falura hasonlított, semmint egy valódi városra. Ez a körülmény döntően befolyásolta a jobbára még mindig iparosemberekből, szőlősgazdákból

álló városvezetés mentalitását is, melynek tagjai 1871-ben úgy határoztak, hogy nem

tesznek kísérletet a rendezett tanácsú város státusának elnyerésére, hanem megelégednek a nagyközségi jogállással. A közösség életében azonban rövidesen mélyreható változást eredményezett az a tény, hogy megyeszékhelyként számos közigazgatási hivatal

telepedett a városba, s ennek nyomán megjelent és egyre izmosodott egy részben jogá-

szokból álló hivatalnoki-értelmiségi réteg. Ennek a csoportnak volt oszlopos tagja Kovács Károly ügyvéd, aki szerteágazó közéleti tevékenységével nagy népszerűségre tett

szert a városban. 1884-ben a városi képviselő-testület tagjaként ő kezdeményezte,

hogy Zalaegerszeg alakuljon rendezett tanácsú várossá. Kezdeményezését siker koronázta, így nem csoda, hogy a következő évben őt választották meg a város polgármesterévé. Mindezzel összefüggésben az előadó részletesen ismertette a nagyközség és a

rendezett tanácsú város státusa közötti eltéréseket, bemutatta a hivatali szervezet átalakításának fontosabb lépéseit. Végezetül felvázolta az újonnan megválasztott városvezető tevékenységét, aminek köszönhetően Zalaegerszeg hatalmas léptekkel fejlődött,

ám ennek árnyoldalaként költségvetése felborult és a város eladósodott. A nagy léptékű városfejlesztés és az ezzel együtt járó túlköltekezés után az új polgármester, Botfy Lajos konszolidálta a város anyagi helyzetét. Az 1895 és 1900 között

működő városvezető pályafutását Megyeri Anna mutatta be. Részletesen ismertette a

jogi végzettségű Botfy hivatali pályafutását és közéleti tevékenységét, aki 1891-től a vá-

ros képviselő-testületében is helyet kapott, és többek közt a pénzügyi bizottság tagjaként bizonyíthatta rátermettségét. Néhány év múlva, 1894-ben az egyre súlyosabb