Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz

Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 77 adásul a gépek ésszerűbb elrendezésével, a gyártástechnológia racionalizálásával 40%kal több hátsó- és mellső híd gyártását is garantálta ugyanazokkal a gépekkel. Horváth Ede 1963-ban jutott el hatalmának a csúcsára. Ekkor nevezték ki az ország 2-3. legnagyobb gyárának a vezérigazgatójává. A Vagongyár élén 1951-től Lakatos Albert munkásigazgató állt, akinek a ténykedésével a Győr-Sopron Megyei Pártbizottság egyre elégedetlenebb lett. Leváltása, nyugdíjaztatása 1962 végétől állandóan napirenden volt.

90 Lombos Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára 1963. január 16-án

azt javasolta Szurdi Istvánnak, az MSZMP KB Ipari Osztálya vezetőjének, hogy Gőgicz

Antalt,

91 Lombos egykori autógyári munkatársát nevezzék ki a vagongyár vezérigazgatójának. Lombosnak Gőgiczről – Horváth Edével ellentétben – nagyon jó volt a véleménye. Levelét azzal zárta, hogy a megyei párt vb tagjainak álláspontja szerint vele

„hosszú időre megoldódna a vagongyári vezetés”.

92 Gőgicz előbb igent mondott a felkérésre, majd 1963. március 29-én levélben elhá-

rította a felkínált vezérigazgatói állást. Maga helyett „egy jól képzett, gépészmérnöki

diplomával, közgazdasági képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakembert” ajánlott a győri nagyvállalat élére. Egészségügyi okokra is hivatkozott és azt kérte Lombostól, hogy személyét e tisztség betöltésénél hagyják „számításon kívül”.

93 Egészen pontosan ma már nem lehet kideríteni, hogy miért lépett vissza a szakszervezeti vezető a

tálcán kínált igazgatói állástól. Talán nem akarta budapesti állását és egzisztenciáját

győrire cserélni, esetleg a magasabb vezetői tisztség szempontjából legjobb korban lé-

vő osztályvezető szakszervezeti vagy más politikai karrierre számított. Gőgicz, mint

vasas szakszervezeti funkcionárius nagyon jól ismerhette a győri vagongyár helyzetét,

és ezért nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy visszariadt a feladat nehézségé-

től és kockázatosságától. Lakatos Albertet 1963 tavaszán viharos gyorsasággal nyugdíjazták. Horváth Ede személye akkor merült fel komolyan, mint lehetséges első számú vagongyári vezető,

amikor a kiszemelt utód, Gőgicz Antal két héttel Lakatos nyugdíjba küldése után viszszalépett a felkínált tisztségtől. Horváth Ede személye – mint lehetséges vagongyári

vezérigazgató – korábban már többször is szóba került, de az ötletet a megyei pártbizottság mindig elvetette. 90 Lombos Ferenc megyei MSZMP első titkár a megyei PB végrehajtó bizottságának 1963. április 19-i rendkívüli ülésén arról számolt be, hogy öt-hat hónapja keresik Lakatos utódját. (MNL GyMSMGyL

XXXV. 415. 1. f. 3. fcs. 175. ő. e. A Győr-Sopron Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának 1963.

április 19-i rendkívüli ülése.) 91 Gőgicz Antal, Lombos Ferenc és Horváth Ede kor- és hosszú időn keresztül közvetlen munkatársak

voltak. Gőgicz Győrött született 1918-ban. 1937 és 1944 között autószerelőként a Vagongyárban dolgozott ott, ahol Lombos és Horváth Ede is. A háború végén a XV. sz. autójavítóhoz került, ahol 1946ban szakszervezeti bizalminak, egy évvel később főbizalminak, 1949-ben a győri városi szakmaközi

bizottság titkárának, 1952–1953-ban a Szakszervezetek Megyei elnökének választották meg, majd 1953ban visszakerült a Vagongyárban, ahol a szakszervezeti bizottság elnökeként működött 1955-ig, amikor „kiemelték” és Budapestre került a Vasas Szakszervezet központi apparátusába. 92 MNL GyMSMGyL XXXV. 415. 1. f. 9. fcs. 23. ő. e. Lombos Ferenc megyei első titkár 1963. január

16-i levele Szurdi Istvánnak, az MSZMP KB ipari osztály vezetőjének. 93 MNL GyMSMGyL XXXV. 415. 1. f. 9. fcs. 23. ő. e. Gőgicz Antal 1963. március 29-i levele Lombos Ferenchez.