Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Horváth J. András – Németh Ágnes: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről
Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről 19 a befejezett pályázatok tanulságairól. A pályázati pénzek elköltésén túl különösen az anyagi megvalósítás dilemmáira koncentráltak, kezdve a belépőjegyszedéstől a szponzorációig, az ingyenes programoktól az infrastruktúra fejlesztéséig, az eszközbeszerzé- sig. A koordinátor Szabóné Maslowski Madlen, az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára levéltárosa volt. Mindkét blokkot hozzászólások sora követte, amelyeknek csak a szekcióülésre szánt idő végessége szabott határt. A szekcióülés során Apáti Anna Zitát egyhangúlag megválasztották a Levéltárpedagógiai szekció szekcióvezető-helyettesének. A szekcióülésen nyolc fő csatlakozott szekciótagnak, így a szekció tagsága jelenleg 24 fő. * A Gazdasági szekció ülését mérsékelt érdeklődés kísérte, emiatt a tisztújításra sem kerülhetett sor. Először Hetényi Tiborné, a BFL gazdasági igazgatója ismertette a számviteli szabályváltozásokat, majd Erdősiné Nagy Ilona belső ellenőr számolt be a 2017-ben elfogadott jogszabályi változások hatásáról a gazdálkodásban, végül kerekasztal beszélgetést tartottak a 2016. évi ellenőrzések tapasztalatairól. A szekció életképessége a jelenlegi – a gazdasági terület csupán kis részét képviselő tagság miatt – megkérdőjelezhető vált, a levéltárigazgatók részéről meglévő érdeklődés miatt azonban levették a napirendről a kérdést. A délelőtti szekcióülések után a jelentkező résztvevők fakultatív program kereté- ben Sárospatakot, illetve Sátoraljaújhelyet keresték fel. *** A harmadik napon a Levéltárak és gasztronómia – a gasztronómia történetének levéltári forrásai címmel folytatódott a konferencia, amit Tilcsik György MLE alelnök vezetett. A plenáris ülés első előadója Benda Borbála, a Magyar Ferences Könyvtár munkatársa volt. „Étkezési szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban” című monográfiájára alapuló előadásában a nem összefüggő források nyomán rendelkezésre álló információkból igyekezett megrajzolni a 17. század jellegzetes, nem csupán a főrendűek, de familiárisaik étkezési kultúrájának jellemző vonásait is. A koraújkorban a források még elég hiányosak, nincs olyan egybefüggő forráscsoport, amelyből például egy főúri család étkezési szokásait rekonstruálni lehetne – hangoztatta. Gróf Batthyány Ádám udvaráról nagy mennyiségű iratanyag maradt fenn, de ez sem nyújt kellően részletes képet. A szóba jöhető források körében az étrendek alkotják az egyik legjobban megragadható csoportot, amelyekben azt olvashatjuk, hogy egy adott napon mit tálaltak fel ebédre, vacsorára. További forrásokat jelentenek a szakácskönyvek, a számadások, az élelmiszer-limitációk, a praebendás listák, a leltárak, egyéb irodalmi és történeti művek, levelezések, különféle civilizációs iratok, illemtankönyvek és udvariassági elméletek. A leggyakoribb, minden réteg esetében fogyasztott ételfajta ekkoriban a marhahús („tehénhús”) volt, míg baromfival és hallal jobbára az előkelők éltek. A ma oly gyakori disznóhús csak ritkán került az egykorúak asztalára. Benda Borbála kutatásai során négy étrenddel találkozott, amelyek eltérő hosszú- ságúak és részletességűek voltak, s különféle társadalmi rétegek számára készültek. A
