Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Horváth J. András – Németh Ágnes: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűléséről
Horváth J. András–Németh Ágnes 8 A Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017. évi vándorgyűlésének első napján tartott, Kenyeres István MLE-elnök által levezetett plenáris ülésen a társadalom szolgálatában álló különböző közgyűjtemények, civil szervek és oktatási intézmények tapasztalatcseréjére került sor fél órás előadások keretében. Elsőként Barátné Hajdu Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke számolt be az egyesületük 1935. évi megalakulása óta zajló tudásgazdálkodás, értékteremtés terén elért eredményeikről. Rámutatott, hogy szakmájukban a társadalmi szerepvállalásra koncentráló programok, kompetenciafejlesztések, konferenciák már évek óta elsőbbséget élveznek. A legutóbb 2012-ben megtartott Országos Könyvtárügyi Konferenciát csupán néhány évente rendezik meg, amikor a stratégiaépítésben egy olyan pontra jutnak, amikor összegzésre, iránymutatásra van szükség, és amelyen egyegy témát mélységében járnak körül. Az 1935 óta csupán ötödik alkalommal megtartott szakmai fórumot a „Könyvtárak a társadalom megújulásáért. Fejlesztés, fenntarthatóság, esély” címmel rendezték meg. A konferencián meghatározták az elkövetkezendő évek fő célkitűzését: eszerint a könyvtárak az információs, illetve tudástársadalom alapintézményei, az oktatás, a kutatás és az innováció háttérintézményei, és az egyre inkább teret hódító trend, az élethosszig tartó tanulás, továbbá a kultúra, a közművelődés és a közösségi találkozások színterei. Alapfeladattá kell válnia a társadalom minden tagja számára megszerezhető digitális műveltség biztosításának. Ezt követően az évente megtartott vándorgyűléseken a kitűzött irányvonal különböző aspektusait vizsgálták meg közelebbről. A 2016-ban elindított stratégia, melynek jelmondata Erős könyvtárak, felkészült könyvtárosok, alapvetően határozza meg az eljövendő feladatokat, melynek egyik konkrét első lépését az idei vándorgyűlésük témamondatában röviden és velősen fogalmaztak meg: Az élet minősége. Könyvtárosok a társadalom szolgálatában. A célként megjelölt életminőség javítását a környezet adta kihívásokból és az ezekre választ kereső helyi stratégiákból formálják ki. A magyar célkitűzések szépen adaptálták a nemzetközi könyvtárügyben megfogalmazott trendet, ezt mi sem mutatja jobban, mint a szervezet (IFLA WLIC) idén augusztusban tartott boroszlói (Wroclaw) konferenciájának központi gondolata: könyvtárak, szolidaritás, társadalom. Az idén 500. évfordulóját ünneplő reformáció egyik fő alaptétele is az olvasni tudás és az életminőség szintje közötti közvetlen kapcsolatra világít rá. Az ENSZ előtt is bemutatott 2014-es lyoni nyilatkozat – többek között – azt deklarálja, hogy az információhiány legalább akkora éhséget jelent, mint a nélkülözés többi fajtája, és ennek leküzdésében a könyvtáraknak szükségszerű- en hatalmas a szerepük. Az előadó zárszavában az MKE 2016-ban megkezdett öt éves stratégiáját mutatta be, melynek során új és innovatív szakmai kezdeményezésekre van szükség, a szakemberek ismereteinek és kompetenciájának erősítésére, továbbá a kihívásokra adott válaszok keresésének eredményeit, tapasztalatait, elképzeléseit a nyitottság és a társadalmi szolgálat jegyében a többi közgyűjteménnyel és a kulturális ágazat egész területével is meg kívánják osztani. A stratégia által meghatározott kulcsterületek számukban meglehetősen ambiciózusak, s a kulturális alapellátástól, a közösségfejlesztésen és tehetséggondozáson át a könyvtárosok képzését és életpályamodelljét is magába foglalja. Az előadó hangsúlyozta, hogy az egyenrangú és innovatív társadalom biztosítékai az erős
