Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Mérleg - A Győri Tanulmányok legújabb kiadványa (Márfi Attila)
Mérleg 79 Megyei Könyvtár igazgatóhelyettesének tollából „Az ifjú Gárdonyi és a garabonciás diák” címmel következik a kötetben. A színvonalas szintézis először arra igyekszik vá- laszt adni, hogy az 1880-as évek közepén, amikor az ifjú Gárdonyi Győrben tartózkodott, a győri sajtó milyen helyzetben volt. Így rövid betekintést kaphatunk a Győri Közlöny, a méltán nagyhírű, ma már kultikusnak mondható Hazánk, a Győri Lapok és a Győri Híradó működésébe. Megjegyzem, az a fejlődési vonal, amit a szerző remekül tár elénk, tökéletesen egyezik a többi dunántúli nagyobb város sajtótörténeti struktúrá- jával. Következő lépésként megismerhetjük, hogy milyen szerepet játszottak az élclapok az ifjú Gárdonyi életében. A szerző a Szávai Gyula – Győr egyik legmarkánsabb szerkesztője volt a korszakban – alapította Garabonciás című élclap kezdeti időszakát emeli a középpontba, és a fiatal Gárdonyinak a laphoz fűződő kapcsolatát, ennek fontosabb állomásait mutatja be. Gárdonyi Győrbe érkezésekor dolgozott pár hónapig a Hazánk c. lapban, a saját alapítású Tanítóbarát című folyóiratban, 1887 nyarán pedig a Győri Hírlap újságírója lett. Pár hónap elteltével, szeptemberben vette át Szávai Gyulá- tól a Garabonciás szerkesztését. A Győri Garabonciásnál előbb, mint felelős szerkesztő működött, majd 1888-tól a lap kiadói és tulajdonjogát is elnyerte. A szerző rávilágít a lap működésének „titkaira”, s eközben érinti Gárdonyi és Szávai kapcsolatát is: Gárdonyi humoros írásait többnyire álnévvel jelentette meg, amelyek között hasonló hangvételű előfizetési felhívásokat is közzé tett. A tanulmány befejező része Gárdonyi szerkesztői, szervezési munkáját, kapcsolatrendszerét, ekkor megjelent írásait elemzi. A kultúrtörténeti elemzést követően egy nem kevéssé izgalmas írás következik Pál István, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéke adjunktusának kö- szönhetően „Gyáros. Egy győri születésű brit vállalkozó beszervezésének tervezete és bukása” címmel. Ez a történet már a hidegháborús 1950-es és 1960-as évekbe kalauzol minket, szinte alappéldáját adva a kommunista diktatúrák politikával átszőtt, gazdasági erő- és térnyerésének kísérletébe. A tanulmányból ugyanakkor a korszak nagyon árnyalt gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti hátterét is megismerhetjük. A tanulmányból az egykor Győrben született Stolczer Cheyne Lajos, fedőnevén „Gyáros” megfigyelésének és beszervezési kísérletének szövevényes történetét ismerhetjük meg. Az az érzésünk támadhat olvasás közben, hogy a győri származású vállalkozó műkö- dése, illetve az ellene szerveződő beszervezések különböző állomásai szinte ürügyet jelentenek a szerző számára, hogy felfejtse, illetve elénk tárja ezt a csaknem áttekinthetetlen hálózatot. Újból megelevenednek szocialista korszak szereplői – rokonok, munkatársak, beszervezők, politikusok, ügynökök, gazdasági szakemberek – s a háttérben a korabeli biztonsági és külkereskedelmi kapcsolatok rendszerét ismerhetjük fel. Ugyanakkor a célszemély beszervezésének, megfigyelésének részleteit, a főbb eseményeket és magát a kudarcot is a Tavasz 17 pillanata c. emlékezetes szovjet filmsorozatból megismert precíz módszerességgel ismerhetjük meg. A „Gyárost” azonban a módszeres és kimerítő beszervezési és adatgyűjtő manőverek ellenére sem sikerült az állambiztonsági erőknek megnyerni. Kár, hogy a szerző nem közli a kudarc utóéletét, a következményeket vagy a tanulságokat. Egészen más területre kalauzolja az olvasót Perger Gyula néprajzkutató „A Borsoséletmű elveszett darabjai” című feldolgozása. A szerző olyan kordokumentumokat kö- zöl, amelyek a Győrhöz több szállal is kötődő Borsos Miklós szobrászművész szerep-
