Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010-2016 évfolyamainak számaiban 71 Az 1990-es évek vitái, amelyek döntően a schellenbergi bizonyító-, illetve az informá- ciós érték állítólagos szembenállásán alapultak, valójában mindkét oldalon csupán az adott irategyüttes „benső dokumentációs értékét” vették figyelembe. Viszont ezt követően nyilvánvalóvá vált, hogy a kvázi értéksemleges irányultságot feltételező, magukból az iratokból kiinduló és oda vissza is térő, alapjában véve pozitivista attitűd nem alkalmas az érdemi értékelésre. A 2012-es iratértékelési kérdésekkel foglalkozó szám igen figyelemre méltó írásá- ban Stefan Sudmann a nem hivatali iratok jelentőségét elemzi. 16 Az írás szerzője szintén a kilencvenes évek diskurzusából indítja mondandóját, s utal arra a főként történészi körökből érkező felvetésre, amely – összefüggésben az ekkoriban mind szélesebb körben ismertté váló Alltagsgeschichte („mindennapok történelme”) törekvéseire – a nem hivatali iratok jelentőségére igyekezett felhívni a levéltárosok figyelmét. Az „államközpontú levéltár” veszedelmére, s az „alternatív iratok” jelentőségére már a levéltárügy mérvadó köreiben is figyelmeztettek az azt megelőző esztendőkben: a főként Hans Booms nevéhez kapcsolódó szempontrendszerről már a 1970-es években heves viták dúltak, amelyekkel szemben a levéltáros társadalom többsége még a 1990-es években is komoly fenntartásokat hangoztatott. 17 Hiszen – mint a cikk szerzője is hangoztatja – az „intézményes nyilvánosság” dokumentumait a szakma képviselőinek többsége mindig előbbre valónak tekintette az informális társadalmi nyilvánosságénál, jóllehet kb. 1960-tól fogva érzékelhető, hogy a pluralizálódó társadalom kibontakozásával párhuzamosan egyre halványabban tükrözik a hivatalok a társadalom színességét. Ennek az uralkodó szemléletmódnak a megváltozásához azután az ezredforduló tájékán végbement nagy privatizációs folyamatok igen erőteljes impulzusokat gerjesztettek. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy már nemigen tartható a kétféle iratképzőfajta merev szétválasztásának dogmája. A figyelmes szakemberek számára a hivatali jellegű iratok egyre apadó forrásértéke, jelentősége is érzékelhetővé tette a változások szüksé- gességét. A követhető útnak egyre inkább az tűnik, hogy a modern levéltárértelmezés átlépjen végre a közösségi és a nem közösségi iratképzők megosztottságának szemléleti horizontján. A szerző is idézi Kretzschmart, aki szintén azt az álláspontot képviseli, miszerint a nem állami iratokat nem szabad alárendelt jellegűként kezelnünk. Az új szociális mozgalmak megjelenésével a társadalmi csoportok iratait is maradandó érté- kűnek kell tekinteni. A cikk szerzője röviden utal arra, hogy az állami, hivatali iratok értékelése kapcsán is megindult egy olyanfajta tájékozódás, amely a korábbiaknál jobban igyekszik figyelembe venni a valós, a funkcionalitás szempontjára alapozó igényeket. Az Észak-RajnaVesztfáliai Tartományi Levéltár ebben a tekintetben egyfajta kísérleti terepként értékelhető. Ott 2005-től az állami és önkormányzati levéltárak együttműködése keretében kezdtek (vertikális és horizontális) vizsgálatokat, amelyek arra irányultak, hogy melyik 16 S UDMANN , S TEFAN : Überlegungen zur Archivspartenübergreifenden Überlieferungsbildung aus nichtam tlichen Unterlagen. Archivar. Zeitschrift für Archivwesen. 65. évf. 2012. 1. sz. 12 – 19. 17 Lásd ezzel kapc solatosan: H ORVÁTH J. A NDRÁS : Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972ből. Levéltári Szemle, 64. évf. 2014. 2. sz. 31 – 46.
