Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig

Kocsis Piroska 40 meg, a „közeljövőben várható futár”. Borsa 1974. augusztus 1-jéig határidőbe tette az

ügyiratot. Az újabb fejlemény 1974. július 10-én következett be, amikor a Külügyminiszté-

riumból telefonáltak, hogy az iratok a követségen vannak, súlyuk mintegy 5–6 kg. A Külügyminisztérium aggodalmaskodott, hogy a szállítás költségeit ki fizeti, majd információt kért arról, hogy a Levéltár kivel tárgyalt korábban. Az Országos Levéltár nagyvonalúságát jelezte, amikor kijelentette, hogy a szállítá-

si költség Ft-ban történő kiegyenlítése nem okoz problémát, majd a Külügyminiszté-

riumot arra kérte, hogy a szállítási költségek miatt „semmi esetre se akadjon el az iratok hazaszállítása”. Másfél hónappal később Teleki Andor 1974. augusztus 23-ai keltezésű Borsa

Ivánhoz írt levelében beszámolt az „időközben történtekről”. Írógéppel írt levelében

közölte, hogy „Ismerve a bürokrácia malmainak lassú őrlését” nem várta be az argentin magyar nagykövetség értesítését a várt rendelet beérkezéséről, hanem jelentkezett dr. Busa Árpád konzulnál, hogy megbeszélje vele a levéltári anyag átadását, illetve átvé-

telét. Igaz, a külügytől semmiféle utasítást a nagykövetség nem kapott, de a konzul

rendkívül előzékenyen vállalkozott arra, hogy az anyagot átvegye és magával vigye Magyarországra, ahol szabadságát szándékozott tölteni. Az iratok átadására Teleki Andor

irodájában (Tucumán 141 V⁰ „A”) 1974. május 29-én került sor. Az átadott iratok há-

rom darab félbarna bőrbe kötött levelezést és dossziékba rendezett levéltári iratot tartalmaztak. Az iratok Magyarországra juttatásáról a nagykövetség gondoskodott. 1977. október 14-én Teleki Andor Kedves Barátomnak, azaz Borsa Iván főigazgatóhelyettesnek írt levelet. Ekkor néhány diplomát kínált adományozásra az Országos Levéltárnak azzal a kéréssel, hogy azokat a P 1881 törzsszámon kezelt Teleki Andor gyűjteményhez csatolják. Annak eljuttatása „a már korábban megszokott módon” történt,

vagyis a Külügyminisztérium utasította az argentin magyar követséget az anyag átvételére és Teleki lakáscímére a követség értesítést küldött, hogy a diplomákat mikor adhatja át. Az ekkor felajánlott dokumentumok az alábbiak voltak: 1. Szluha Ferenc ítélőmester bárói diplomája 1726. augusztus 25. (vörös bársonykötésben, függőpecséttel). 2. S:R:I: Comes Volkra eladja Salgó-i várbirtokát ikladi báró Szluha Ferencnek

1728. március 28. A kiadmány kelte 1728. március 16. (vörös bőrkötésben,

függőpecséttel). 3. Konkoly-Thege örökösök eladják birtokaikat báró Szluha Ferenc ítélőmesternek 1728. március 16. (vörös bőrbe kötve, függőpecséttel). 4. Ikladi báró Szluha György (Ferenc fia) grófi diplomája, 1743. április 13. (vörös

bársonykötésben, a függőpecsét leszakadt). 5. Kisrédei Rhédey Lajos Bihar vármegyei főispáni adminisztrátori diplomája

1808. január 29. (vörös bársonykötésben, aranyozott tokú függőpecséttel). 6. Rhédey Lajos grófi diplomája (címerbővítéssel), 1808. október 28. (vörös bőrkötésben, függőpecsét leszakadt). 7. Gróf Rhédey Lajos Bereg vármegyei főispáni hivatal helytartói diplomája,

1824. december 30. (vörös bőrkötés, függőpecsét leszakadt). Művészi munka.