Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - …Október 23. után – November 23. előtt… - Wisinszky László naplója, 1956. október 23. – december 11. Közreadja: Szakolczai Attila

17 FORRÁS ÉS ÉRTÉK …OKTÓBER 23. UTÁN – NOVEMBER 23. ELŐTT… WISINSZKY LÁSZLÓ NAPLÓJA,

1956. OKTÓBER 23. – DECEMBER 11. Közreadja: SZAKOLCZAI ATTILA 1. A naplórészletek Wisinszky László alkalmazott grafikus feljegyzései. A napló írója az

1950-es években a MÉLYÉPTERV munkatársa volt, és 1945-től folyamatosan vezetett naplót. A forradalom és szabadságharc napjaiban készült feljegyzések ritka lehető-

séget biztosítanak arra, hogy az ismert események a személyes sors és a magánélet hétköznapi történései mellett jelenjenek meg. Wisinszky László napi rendszerességgel vezette naplóját, amely az esetek többségében óra-percnyi pontossággal feljegyzett, döntően magánéleti vonatkozásokat tartalmaz, de a forradalom idején a köztörténeti eseményeket is percnyi pontossággal rögzítette. A feljegyzések forrásértékét és különlegességét a naplóírót körülvevő köztörténeti események tárgyilagos és a körülményekhez képest higgadt közlésmódja, rögzítési igénye, valamint azoknak a mindennapok

személyes és mikroszkopikus dimenziójú perspektívába helyezése adja. Így a forradalom és szabadságharc eseményei a bejegyzések révén egyfajta személyes „háttérvilágí-

tást” kapnak. A munkahelyi, családi, kapcsolati viszonylatok és kisebb-nagyobb konfliktusok, a mindennapi élet tárgyi feltételrendszere, az életszükségletek biztosítása, a sorsdöntő mozzanatok közötti, „eseményközi” órák és napok privát ideje közelivé és

személyessé teszik a forradalom és szabadságharc napjainak megélés-történetét. A kö-

zölt szöveg jól érzékelteti a fővárosi lakosság életét, hangulatát, a mindennapok nehé-

zségeit. A naplósorozat – egyéb személyes dokumentumok mellett – 2006-ban került vá-

sárlás útján került Budapest Főváros Levéltára őrizetébe a ma is jó egészségnek örvendő naplóírótól. A fond jelzete: XIV. 69. Wisinszky László (Sopron, 1930.) hétéves korától cserkész volt, 1944-ben levente gyorskiképzést kapott. 1948-ban a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd

felvették a Színművészeti Főiskolára, de azt polgári származása miatt nem fejezhette

be. Az ötvenes évek elejétől először az Állami Mélyépítési Tervező Intézet, majd a

MÉLYÉPTERV grafikusaként dolgozott. Közben két évig sorkatonai szolgálatot tel-