Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Hírek - „Zala Balatonja” A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára Tudományos Konferenciája (Káli Csaba)

Hírek 91 gül a fürdőélet beindulásának multiplikációs hatásait vette górcső alá, úgy mint a Balatonkörnyék urbanizálódása, a közlekedés fejlődése, a paraszti polgárosodás, általában a polgári

éthosz elterjedése, a fürdőtelepek révén a korszerű építészeti eljárások megjelenése, új kulturális

identitás kialakulása, amely például a Balaton-kultuszban öltött testet, de ide tartozott az

idegennyelv tudás felértékelődése is. Az előbbi előadás kronológiai folytatásaként is felfogható volt dr. Paksy Zoltánnak, a MNL Zala Megyei Levéltára főlevéltárosának előadása, mely „A Balaton idegenforgalmi szerepe a két

világháború között” címmel kalauzolta el a hallgatóságot a tömegturizmus kialakulásának korszakába. Előadásában kiemelte, hogy az idegenforgalom központilag koordinált fejlesztése az

1910-es évek elején kapott nagyobb lendületet a pár évvel korábban, potens személyekből létrejött Balatoni Szövetség révén. Ténykedésük első elemét, a külföldre irányuló propaganda szervezését az első világháború sajnálatos módon eliminálta. A háború és az azt követő zavaros

időszak után 1920-ban a Balaton külön kormánybiztost kapott. A tó vendégforgalmának fejlesztése ekkor részben más irányt vett. Célközönségként a felső társadalmi csoportok helyett a

középosztályt, különösen a tisztviselői réteget próbálták ide csalogatni. A Balaton szerepköre

azért is fokozódott, mivel a trianoni döntések miatt a tengerpart és számos, más ország területére került melegvizű (gyógy)fürdő elérése komplikáltabbá, drágábbá vált, amiből a „magyar

tenger” vagy pl. a szomszédos Hévízgyógyfürdő profitált. A balatoni idegenforgalom fejleszté-

sének fontos mérföldköve volt a kormány 1931-ben hozott rendelkezése. Ennek értelmében – többek között – a tó három km-es környezetét üdülőövezetnek minősítették, ami megkönnyí-

tette a célirányos idegenforgalmi fejlesztéseket. Létrejött a Balatoni Intéző Bizottság, melynek

tagjai a minisztériumok képviselőin kívül az érintett megyék legmagasabb közigazgatási vezetői

voltak. A háború majd a pénztelenség után a húszas évek második felében tért magához a balatoni idegenforgalom, amely a harmincas években teljesedett ki, egyre szélesebb tömegek szá-

mára téve elérhetővé a Balatoni nyaralás lehetőségét. A nap utolsó előadását Haász Gabriella, a keszthelyi Balatoni Múzeum muzeológusa tartotta meg „Úttörőtáborok a keszthelyi térségben 1950–1989” címmel. A második világháború

után, különösen a hatvanas évektől minden korábbinál szélesebb tömegek célpontjává vált nyaranta a Balaton. A szocialista rendszer egyik sajátos idegenforgalmi „intézményévé” fejlődött az

úttörőmozgalom szárnyai alatt a gyermeküdültetés rendszere. Amíg az ötvenes években, de

még a hatvanas években is jellemzően szó szerinti tábori körülmények között zajlott a táboroztatás, addig a hetvenes évektől már elterjedtebbé vált az állandó jellegű épületekben való elhelyezés és az iskolai szintnél magasabb szintű koordináció. Ettől kezdve a tábori élet is szabályozottabbá vált, formalizálódott, a korábbi évekre jellemző kötetlen, spontán programok aránya csökkent. A táborok is tipizálódtak, specializálódtak, létrejöttek az úttörőmozgalom számára

utánpótlást biztosító vezetőképző-táborok, illetve a speciális képző táborok, ahol a tanulás is

hangsúlyt kapott. Először Balatonedericsen, majd Balatongyörökön működött ilyen jellegű tá-

bor. A hetvenes években a megyei tanács és KISZ Zala Megyei Bizottsága vette át a táboroztatás megyei szintű koordinálását a városoktól és a járásoktól. Az előadó a prezentációjában képileg is illusztrálta az úttörőtáborok fizikai megjelenését, belső életét. A rendszerváltozással átalakult a táborozási gyakorlat, az úttörőszövetség 1990-től nem vett részt az iskolások tömeges

nyaraltatásában. A megyei tanács tulajdonában maradó táborokat a Zalai Gyermek és Ifjúsági

Közalapítvány kezelte tovább, szervezte a turnusokat: a kedvezményes áron meghirdetett férő-

helyekre az iskoláknak külön kellett pályázni, és a csoportok mindegyike hozta a saját programját. Az átfogó, egységes, olcsó tömegüdültetés ezzel megszűnt. A szervezők tervei szerint az elhangzott előadások rövidesen nyomtatásban is megjelenhetnek. Káli Csaba