Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Hírek - „Zala Balatonja” A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára Tudományos Konferenciája (Káli Csaba)
Hírek 90 A túlparton – Bolondvárban (Balatonszemes) és Fokon (Siófok) – állomásoztatott török hajó- had nagyságának megítélése még a magyarénál is bizonytalanabb a vonatkozó források gyér volta miatt. Mindkét hajóhad alapvető feladata a vállalkozásokat, portyákat végrehajtó gyalogos katonák átszállítása volt az ellenséges partszakaszra. Dr. Kurucz György a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja szintén a hajózást választotta témájául A „Festetics flotta – A Balatonon Festetics György korában” című előadásában. A 18. század végi hazai közéletben egyre ismertebbé váló főnemes 1797 nyarán bocsátotta vízre a Balatonon a Főnix névre keresztelt gályáját, és ez az időpont a hazai hajózás történetében is kiemelkedően fontos. Mint az előadó megjegyezte, ez a momentum nem volt előzmények nélkü- li, hiszen Festetics György nagyapja, Kristóf is rendelkezett sószállító hajóval. Festetics Györgyöt komolyan foglalkoztatta a rentábilis sószállítás megvalósítása a Balaton hossztengelyében, Kenesétől Keszthelyig, ellátva ezzel a régiót, benne Zala vármegyét. Erre vonatkozóan egy vármegyei bizottság keretében egy elaborátum elkészítésében is részt vett, melynek a vármegyei közgyűlés elé terjesztése után, valamikor 1795 körül születhetett részéről döntés egy új, korszerű vitorlás hajó megépítésének felvállalásáról, ami két évvel később szolgálatba is állt. A Főnixet, amely a leírásokból kiderülő felszereltsége okán reprezentációs célokra is alkalmas volt, pár évvel később további kisebb hajók követték, a László és a Szidónia. Az előadó külön kiemelte, hogy Festetics mennyire tudatosan használta fel az esemény kommunikálásában a korabeli médiát, ideértve az irodalmárokban, költőkben rejlő lehetőségeket is. A főúr gazdasági számításai, melynek kidolgozásában Nagyváthy Jánosnak is elévülhetetlen érdemei voltak, beválni látszott, a balatoni sószállítás jövedelmező lett. A rendelkezésre álló adatok szerint a Főnix közel huszonöt évig szolgált, 1823-ban bontották el. Szintén a hajózás volt a témája Kapiller Imre, a MNL Zala Megyei Levéltára munkatársa előadásának is, melyet „A Fülöp és Boglár közötti rév az 1820-as, 1830-as években” címmel tartott meg. Az előadó egy per bemutatásával kezdte előadását, melynek tárgya a címben jelzett rév jogos működtetőjének megállapítása volt. Mivel a peranyaghoz rengeteg mellékletet csatoltak, ezeknek köszönhetően némi bepillantást kapunk a rév működésére vonatkozóan, csaknem fél évszázadra visszamenőleg. Ezekből kiderül, hogy a rév története során szinte folyamatosak voltak a jogsértések vagy annak vélt cselekmények. Ezután Molnár András, a MNL Zala Megyei Levéltára igazgatója tartott előadást „Balatoni nyarak a reformkorban. Időjárási anomáliák Balatonfüreden 1831–1847” címmel. Előadásában dr. Adler József balatonfüredi fürdőorvos 1822 és 1847 között végzett meteorológiai megfigyeléseit és méréseit elemezte. Adler a méréseit nem kifejezetten tudományos céllal készítette, inkább csak a fürdővendégek tájékoztatása volt a célja. Az előadás során részletesen megismerkedhettünk a vizsgált időintervallum hőmérsékleti és vízállási anomáliáival, azoknak a mező- gazdaságra és a fürdőéletre gyakorolt hatásaival. Miközben a környékbeli gazdálkodók termé- szeti csapásként élték meg a forró, aszályos nyarakat, addig az 1830-as és 1840-es években melegebbre és szárazabbra forduló klíma egyértelműen kedvezett a balatonfüredi fürdőkultúra fellendülésének. Így már nem csak a zárt gyógyvíz fürdő, hanem a Balatonban való „hidegfürdő” is egyre több vendéget vonzott a településre. Ugyancsak a Balaton, mint fürdőzési lehetőség volt a témája dr. Hudi József a Pápai Református Gyűjtemények Levéltára igazgatója előadásának, amit „A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 19–20. században” címmel tartott meg. Az előadó a téma forrásainak bemutatása után a fürdőkultúra korabeli fejlődési lehetőségeit és korlátait hasonlította össze. Az idő és anyagi (befektetői) korlátok mellett a megközelítési és nem utolsó sorban a szemléleti-mentális korlát akadályozta leginkább a fürdőkultúra kibontakozását. Hudi József ezután konkrét eseteket elemzett összehasonlító jelleggel Balatonfüred és Siófok példáján. Prezentációjában századfordulós képeslapok segítségével idézte meg a Monarchia fürdőéletének balatoni szegmensét. Vé-
