Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Forrás és érték - L. Balogh Béni: Válasz Garadnai Zoltánnak

L. Balogh Béni 40 helyett tematikusan csoportosította az eddig még publikálatlan iratokat. […] A kötet mindezektől

függetlenül válik a történész-szakmában megkerülhetetlenné.”

12 A recenzensnek tehát végeredményben igaza is lehetne, hiszen megjelenését kö-

vetően ez a kötet is − az összes többi könyvhöz hasonlóan („a könyveknek is megvan a maguk sorsa”) − önálló életre kelt. Vele ellentétben azonban úgy vélem, ha egy tudományos mű szakmai vitát vált ki, azzal éppenséggel hozzájárul a kérdések tisztázá-

sához, és a recenzens szavaival élve, segít a konfliktusokat feloldani. Garadnai nemegyszer önellentmondásba keveredik, és egymást kioltó elvárásokat fogalmaz meg a bevezető tanulmány kapcsán. Hol hosszúnak és szájbarágósnak tartja,

hol pedig azt nehezményezi, hogy egy-egy témakörrel nem foglalkoztam részletesebben. Egyrészt megjegyzi: „Nem könnyű feladat ugyanis hét oldalban tárgyilagosan összefoglalni a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió politikájának 1917−1945 közötti történetét, a russzisztikai

szakirodalom és az orosz nyelv ismeretének hiányában. Óhatatlanul is felmerül bennünk, hogy milyen mértékben van szükség általános köztörténeti tények részleges [!] ismertetésére egy ilyen témájú

forráskiadványban.”

13 Két bekezdéssel lejjebb viszont már a következőket kifogásolja:

„… a szerző, miközben kitér a Molotov−Ribbentrop paktumra, nem említi, hogy a Szovjetunió és

Japán között 1941. április 13-án megkötött megnemtámadási szerződés, illetve dr. Richard Sorge

szovjet kém 1941. szeptember 14-ei jelentése tette lehetővé Sztálin számára azt, hogy a TávolKeletről friss csapatokat csoportosítson át Moszkva mellé, és így megnyerje a csatát, ami világháború

[!] történetében fontos fordulópont volt. Az orosz−szovjet geopolitikai érdekek említésre kerülnek Kolontári Attila munkája kapcsán, de meglátásom szerint nem kapnak kellő hangsúlyt…”

14 Hibá-

nak rója fel azt is, hogy nem foglalkozom „a világháború és a háború utáni rendezés

diplomáciatörténetével”, nem említem Balogh Sándor, Korom Mihály és mások munkáit.

„Ezek hiányában, vagyis a nemzetközi összefüggések bemutatása nélkül − írja −, a tanulmány

csak féloldalas lehet.”

15 A következő oldalon viszont már újból a hosszúságot kifogásolja:

„Nem tartom azonban szerencsésnek azt, ha egy bevezető tanulmány hosszan igyekszik »szájba

rágni« a történeti hátteret, mert így óhatatlanul is beleeshet a szerző abba a hibába, hogy a bevezető

tanulmány »szétcsúszik«, és nem jut elegendő hely (vagy betűkarakter) a források elemzésére, azok

keletkezésének bemutatására.”

16 12 „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944

–

1947. HVG

, 37. évf. 47. sz. 2015.

november 21. 39. Vö.

M

URÁNYI

G

ÁBOR

: Lapmargó / A szovjetek bev

onulása.

Könyv Guru, 2016. január

13. http://konyv.guru/torvenyes_megszallas_szovjet_csapatok_magyarorszagon/ További recenziók, kisebb ismertetők: SZERBHORVÁTH GYÖRGY: Adalékok a szabadrablás és a szabad halálbüntetés magyarországi történetéhez.

Átlátszó.hu

, 2015. május 15. http://szakirodalom.atlatszo.hu/2015/05/15/adalekok-a-szabadrablas-es-a-szabad-halalbuntetesmagyarorszagi-tortenetehez

. JOLSVAI ANDRÁS: Az útbiztost elvitték. 168 óra. Közéleti hetilap, 27. évf. 2015.

21. sz. 45. SOMOGYI MARCELL: Felszabadúlás. Heti Válasz, 15. évf. 2015. 45. sz. 45. P

ERAGOVICS F

E

RENC

: „A lakosságot a katonaság teljesen kiélte

”.

http://pera-graner.blogspot.hu/2015/05/a-lakossagotkatonasag-teljesen-kielte.html

. 13 G

ARADNAI

, 2015. 67. 14 Uo. 15 Uo. 68. 16 Uo. 69.