Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - In Memoriam - Bellovics József (1955–2016) (Csáki Tamás)
IN MEMORIAM 102 tömeges rendezési munkához szükséges nagy munkabírás és precizitás, valamint a kutatók kiszolgálásához elengedhetetlen szakismeret, türelem és tapintat. Minden kutatót türelmesen végighallgatott, mindenkinek udvariasan elmondta a tudnivalókat, és a tervrajzokon nehezen kiigazodó egyszeri építkezőknek is mindig el tudta magyarázni, mi mit jelent a furcsa ábrákon. Ez lemérhető volt azon a bizalmon – szinte már ragaszkodáson – amellyel a kutatók feléje fordultak. Az utóbbi években egészségi okok miatt Jóska már csak előkészítési és rendezési munkát végzett – nem lankadó figyelemmel és ügyszeretettel. Az aznapra kikért tervekkel megrakott kocsi minden reggel, sőt többnyire már az előző nap készen állt, minden tervlap megtalálta a maga helyét, s helyrajzi számát. A kutatóforgalom zökkenőmentes lebonyolítása Jóska figyelme és fegyelme nélkül nem lett volna lehetséges. Miután 2006-ban levéltárunkba került, Bellovics Jóska hamar az I. osztály és a tá- gabb munkatársi kör kedvelt és elismert tagja lett, nem okozott neki gondot a korábbi munkahelyétől eltérő közegbe való beilleszkedés. Ezt nem úgy érte el, hogy mindenütt ott lett volna, vagy a munkán kívüli tevékenységekben különös intenzitással vett volna részt. Jóska visszafogott személyiség volt, nem fűtötte a szereplési vágy – ugyanakkor a legkevésbé sem volt zárkózott. Nyílt és barátságos karakterét megfelelő adag humor és kíváncsiság színezte – mindez kitűnő beszélgetőpartnerré tette, aki kellemes egyensúlyt tudott tartani a saját, sokszor mulatságos, néha sajnos drámai történetei és a má- sikra való odafigyelés között. Mint kollégái közül nem kevesen tapasztalhatták, segítő- készsége szinte határtalan volt. Figyelme kiterjedt az őt körülvevő világ számos olyan jelenségére, eseményére, amelyek fölött mások könnyedén átsiklottak – e megfigyelé- sek azután szintén jó beszélgetés-témákká válhattak. Jóska méltán vívta ki a vele kapcsolatba kerülő kollégák általános szimpátiáját, sőt szeretetét. Úgy láttuk, vagy úgy akartuk látni, hogy Jóska nem tört meg a csapások alatt, rezignáltabban bár, de őrzi régi kedélyét. Aggódva, de még mindig bizakodva vártuk a hírt: visszatér-e közénk a nyári szünetet követően. Augusztus 23-án azonban a végleges, megmásíthatatlan, de sokunk számára egyhamar föl nem dolgozható hír érkezett: kollégánk és barátunk, Bellovics fogsz József elhunyt. Kollégáid nevében most tehát búcsúzom Tőled: Nyugodj békében Jóska! Hiányozni fogsz! Csáki Tamás