Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Mérleg - Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére (Dominkovits Péter)

Mérleg 89 lent a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság 1870–1918. című repertórium. A repertó-

riumhoz szervesen csatolható Soós István Fiume Magyar Királyságba történő

inkorporálásáról (1776–1827) írott hiánypótló tanulmánya. Miképpen az előző szerző,

úgy Poór János professzor is személyesen a Mogersdorf Nemzetközi Kulturtörténeti

Szimpóziumon keresztül kapcsolódott Sándor élet- és szakmai pályájához. „Jozefinizmus és reformkor között” című gondolatgazdag tanulmánya a 18. század utolsó évtizedeinek történeti periodizációját (folyamatosság, vagy megszakítottság) vizsgálja a

történelem és az irodalomtudomány kutatási eredményeinek tükrében. Az ugyancsak e mogersdorfi tudósi körhöz tartozó osztrák genealógus, Peter Wiesflecker a CoburgGothai hercegekkel rokonságban álló Koháry Antóniát (1797–1862), mint több 20. századi közép- európai dinasztia ősanyját, és a kialakult családi-rokonsági kapcsolathá-

lót mutatja be. Az egykori évfolyamtárs, jóbarát, Bana József Sándor kutatási területének

gerince alapján Győr város egyesületkataszteréhez szolgáltat újabb információkat,

kioegészítve az 1827–1950 közötti sportegyesületek adattárát. Bariska István ugyancsak egy nagyobb munka, a készülő Kőszeg topográfia egy részét készítette el az emlékkö-

tet számára. Kőszeg város 1839. évi térképének utca és térelnevezéseit dolgozta fel az 1838–1839. évi telekkönyv adatait is felhasználva. Kapiller Imre Zala megyei főlevéltáros

a nagykanizsai Polgári Egyesület meg nem valósult székházának (1840–1842) ügyét írta

meg. 1848–1849 története nem tartozott Sándor fő kutatási irányába, de az 1990-es években intenzíven foglalkozott Jelasics seregének dél-dunántúli átvonulásával. E kutatási irányhoz csatlakozott Tilcsik György, aki István főherceg nádor és a horvát bán

meghiúsult találkozásával kapcsolatos ismereteit foglalja össze, illetve egy zágrábi forrással azokat újabb információval egészíti ki. Halász Imre a neoabszolutizmus korának

intézményi kiépülését, annak személyi állományát mutatja be Somogy megyében. Katona Csaba gazdag családi iratanyagából merít, midőn Magos Sándor, későbbi esztergomi kúriai bíró az 1860-as években Nyitrán eltöltött tanulóéveiből ad közzé forrásokat. Khuen-Héderváry Károly horvát báni tevékenységét a magyar és a horvát nemzet kö-

zött történetírói viták övezték. Zelko Holjevac e témakört vizsgáló tanulmánya e báni

időszakot differenciáltan mutatja be, azt a gazdasági és kulturális fejlődés periódusának

írja le. Gyáni Gábor a levélírás jelentőségének a növekedését mutatja be a 19. század

második felében, „A levelezés, mint a polgárosodás tünete” című tanulmányában. Kaposi Zoltán a Dél-Dunántúl 18–19. századi politkai és gazdasági életében jelentős szerepet játszó Somssich család Somogy megyei uradalmait, kiépülését, működésének jellemzőit elemzi a 19–20. század fordulóján. Szakály Sándor vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy életútját dolgozta fel, aki a 2. világháború egyetlen Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével kitüntetett magyar katonája volt. Gőzsy Zoltán egyetemi tanár, egykori munkatárs, volt somogyi levéltáros, Molnár

István egykori somogyi archivárius (1913–1949) életútját dolgozta fel, aki soproni mintára, fenntartója bíztatására, az intézmény reprezentatív tereit is kialakíttatta. Az első

tanulmányhoz hasonlóan, Lengvári István is oktatástörténeti tanulmánnyal tisztelgett,

amelyben a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Kará-

nak somogyi születésű diákjait adatolta. Gecsényi Lajos a magyar levéltárügy1920–2012 közötti állapotát vázolta, hangsúlyosan kezelve a megyei fenntartás időszakát, amely

Sándor levéltárosi pályájának is a gerincét alkotta.