Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Műhelymukák - Kurucz Ádám: Borsod vármegye és Miskolc thj. város Vitézi Székének felszámolása, iratanyagának és ingóságainak sorsa
Kurucz Ádám 86 mondta, hogy a zászlórudat nem városi altiszt, hanem egy előtte ismeretlen polgári egyén vitte el. Hosszúfalusi Mihály kórházi ellenőr arról számolt be, hogy abban az időben a várostól kapott bútorokat szállították és azokkal együtt a zászlórudat is elvitte egy ismeretlen egyén. Elismervényt nem kapott, a tábla és a zászlórúd további sorsáról nem tudott tájékoztatást adni. A rendőrség a városházán kikérdezte még Balogh István városi altisztet is, aki elmondta, hogy tudomása szerint az altiszt társai 1945-ben nem vittek zászlórudat a városházára. Tudomása szerint kövér testalkatú sántán járó altiszt alkalmazásban nem állt és nincs [!]. A több irányba lefolytatott nyomozás nem hozott eredményt, a tettes személyét és az elvitt tárgyak hollétét nem sikerült megállapítani. * 1948. augusztus 19-én a polgármester megküldte a belügyminiszternek a rendőrségi jelentést, ezzel Borsod vármegye és Miskolc thj. város Vitézi Székének története befejeződött. A vármegyei vitézi szék „hagyatéka” a háború után egy ládányi irat, egy zászló- tartó szekrény, egy zászlórúd és két zománctábla volt mindössze. A ládába zárt iratanyag Miskolc város gazdasági ügyosztályához kerülése utáni sorsa ismeretlen. Litkey György volt széktartó állítása szerint – ahogy a fentiekből kiderült – telekkönyvi iratokról volt szó, amit az is valószínűsít, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltárába is ilyen típusú iratok kerültek – ismeretlen körülmények között. A megmaradt 0,02 ifm. terjedelmű iratanyag Sajósenye községben fekvő, zsidó tulajdonban volt 100 holdon aluli ingatlanoknak a vármegyei vitézi szék tulajdonába adásáról, 25 ezen ingatlanok haszonbérbe adásának dokumentumai 1943–1944. évekből, valamint egy adóhivatalhoz intézett megkeresés egy ingatlannal kapcsolatos illetékkiszabással kapcsolatban. Az iratok – amelyek 1966-ban már bizonyosan a levéltárban voltak – a IX. (testületek) fondfőcsoport 702. fondjaként kerültek elhelyezésre. Ennek oka, hogy az 1962-ben megjelent „Szerkesztési alapelvek” a vitézi szék és vitézi hadnagyok iratait a IX. testületek fondfőcsoportba, azon belül a köztestületek, abban az érdekképviseletek közé sorolta. A 2006-ban kiadott „Példatár a területi általános és a települési önkormányzati levéltárak új fond(jegyzék-)szerkezetéhez” szintén a IX. Testületek fondfőcsoportba, azon belül – megszüntetve a „köztestületek” kategóriát – az érdekvédelmi testületek közé sorolta a „vitézi székek iratai”-t. Az ismertetett intézkedéssor akár a „sok hűhó semmiért”címet is viselhetné, hiszen egy történeti szempontból periférikus ügyet – s itt a helyi vitézi szék értékelhetetlen kicsiségű „vagyonára”, nem magára a Vitézi Székre gondolunk – a korabeli viszonyok miatt a helyi közigazgatás szinte min- 25 Az iratok keletkezése az 1942. XV. tc. rendelkezéseire vezethetők vissza, melyek újabb földterületek megszerzését jelentették a vitézek számára. „A Vitézi Rend ennek folytán lett a zsidókat érintő hátrányos döntések egyik fő haszonélvezője. Az 1942. XV. tc. végrehajtása érdekében kiadott 535.438/1942. VII.A.2. FÜM számú rendelettel a földművelésügyi tárca »az ország területén zsidókézen lévő, 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 20 katasztrális holdnál kisebb szőlő és gyümölcsös birtokokat és az 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 100 katasztrális holdnál kisebb mezőgazdasági ingatlanokat a Vitézi Rend rendelkezésére bocsátja, hogy azokból vitézi telkeket alakítson a mostani és az elmúlt világháború vitézei ré- szére«.” TÁTRAI, 2000. 54.
