Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Köcze László 68 lett, beleértve ebbe a nácik németországi hatalomra jutása miatt kimenekített SPD archívumot és Marx hagyatékot is. A háború alatt került sor az első, a vállalati iratok kezelésére és selejtezésére szolgáló útmutatók elkészítésére, amelyek elsődlegesen a német megszállók mindent felhasználni akaró papírgyűjtő kampányainak megelőzését és elhá- rítását célozták. 32 A háborút követő évtizedekben megközelítőleg háromszáz vállalat 15 000 polcfolyóméterre tehető anyagát gyűjtötte össze a NEHA, a gazdaságtörténeti – gyakran első kiadású – könyvritkaságok, kéziratok, kisnyomtaványok, árlisták, katalógusok stb. hatalmas számáról nem is beszélve, ugyanakkor a nagy terjedelmű vállalati anyagok állandó elhelyezési problémáját az intézmény az idők folyamán nem volt képes megfelelően megoldani. A vállalati fenntartású levéltárak létrehozása, 33 a közlevéltárak – céges iratokkal kapcsolatban bekövetkező – módosuló hozzáállása végeredményben ahhoz vezetett, hogy a NEHA 1974-ben átadta a vállalati anyagokat a közlevéltáraknak. Ettől kezdve a NEHA Hollandia első számú gazdasági könyvtáraként kifejezetten a könyvé- szeti anyagok gyűjtésére koncentrált, de továbbra is befogadja a kisebb terjedelmű kézirattári anyagokat, szisztematikusan gyűjti a vállalati jelentéseket, a kereskedelmi forgalomba kerülő, illetve csak belső terjesztésre szánt kiadványokat, információs jelentéseket is. 34 Arra, hogy mindezek alapján mennyire vették át a kezdeményezést a gazdasági iratok témájában a befogadó levéltárak, a következő évtizedek eseményei egyértelmű választ adnak. Napjainkban az intézmény feladatának tekinti a gazdasági élet, a levéltá- ri, illetve az akadémiai világ közötti mediátori szerepet, a cégeknek nyújtott levéltári tanácsadást és fő profilként a gazdaság- és vállalkozástörténeti kutatások folytatását. A nyolcvanas évek elején kezdett hozzá a NEHA – egy központi regiszter felállí- tásának reményében – a holland vállalati levéltárak felméréséhez, a Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a bankok és biztosítók szövetségének támogatásával. Tízezer, ötven főnél több alkalmazottat foglalkoztató céget kerestek meg kérdőíves módszerrel, amelyben felmérték az 1940 előtti, akár a jogelődök időszakából származó iratok helyzetét, beleértve ebbe a közgyűjteményekben elhelyezett iratokat is. Az úgynevezett BARN projekt keretén belül a nyolcvanas évek végére közel 5500 vállalatról és iratairól sikerült információt összegyűjteni, ezeket a vállalati adatokat ágazatonkénti bontásban a NEHA tizenhat kötetben a kilencvenes években adta ki, és ez képezte az empirikus alapját – a már meglévő és folyamatosan fejlesztett infrastrukturális háttér mellett – a NEHA munkatársai által kidolgozott makroértékelési koncepciónak. 35 32 A NEHA korai időszakáról ré szletesen G ERWEN – S EEGERS , 2014. 22 – 30. 33 Még a negyvenes évek végén jött létre a vállalati levéltárosok egyesületének (NVBA) elődje, amely napjainkban már 450 tagot számlál. Olyan cégek tartanak fenn saját archívumot, mint például az AKZO Nobel, az AEGON, az amsterdami Schiphol Repülőtér, az amsterdami Tőzsde, a Heineken, a KLM vagy a Philips. Még azok az intézmények is – teljesen érthető módon – saját levéltárat működtetnek, mint a Központi Bank (De Nederlandse Bank) vagy a holland vasúttársaság (Nederlandse Spoorwegen-NS), amelyek állami tulajdonban vannak. A vállalati levéltárak szervezete mellett a Holland Levéltárosok Egyesületének külön magánlevéltári szekciója is van, benne vállalati iratokkal foglalkozó tagokkal is. (GRAAF, 1999. 59., 61–62.) 34 Az utóbbi évtizedek gyűjtőmunkájáról lásd GERWEN–SEEGERS, 2014. 36–37. 35 A BARN projektről FISCHER–GERWEN–REUDINK, 1998. 4., valamint G RAAF , 1999. 58., 62.
