Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Forrás és érték - Perger Gyula: Bizalmas jelentések 1941-ből, a Volksbund győregyházmegyei tevékenységéről
Perger Gyula 42 2. A plébánia területén egy féléve, hogy megalakult a „Volksbund”. 3. Hány tagja van? Erre a kérdésre pontos feleletet nem adhatok, mert bennem a „Volksbund” legnagyobb ellenségét látják, s ezért velem nem tudatják, hogy [hány] tagja van a Bundnak. A népszámláláskor 51% vallotta magát német nemzetiségű- nek, ezek mind biztosan tagjai a „Volksbundnak”. Azóta azonban már ismét sokan csatlakoztak a „Volksbundhoz”. Vasárnap volt ismét báljuk, s aszerint, amit láttam és hallottam 75% a lakosságnak már tagja a „Volksbundnak”. 4. Valamennyi katolikus. 5. Éretlen, oklevéllel még nem rendelkező tacskók jönnek a községbe s engedélynélküli gyűléseken lázítanak pap, jegyző s tanítók ellen. Nyilas s kommunista ígéretekkel bolondítják a szegény népet. Az ifjúságból néhányat már különféle tanfolyamokra vittek. A vallás ellenségeiként még nem mutatkoztak be, sőt ellenkezőleg amint értesültem, a különböző tagozatok vezetői még buzdítják őket pontos szentmisejárásra. A helyi „Volksbund” vezetői, akik más esztendőkben el szokták végezni húsvéti gyónásukat azonban az idén már nem jöttek el, ha csak máshol nem voltak, amit azonban nem tartok valószínűnek. Néhányan közülük csak prédikáció után jönnek be a templomba, amit azelőtt sohasem tettek. A jóérzésű embereket erőszakkal, gúnnyal akarják kényszeríteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak. Mocskosoknak, angol s zsidóbarátoknak csúfolják őket. Az iskolásgyermekeket cukorral csalogatják. Az iskolában, mint már néhány jóérzésű szülő gyermeke panaszkodott, a „Volksbund” szülők gyermekei, nem fogadják maguk közé. Azt mondják nekik, ha Hitler megnyeri a háborút, akkor őket szüleikkel együtt kiküldi Afrikába majmokat fogni. Ha valamelyik tanerő van köztük, akkor persze nem nyilatkoznak. Szomorú s fájó szívvel látom, hogy ez a község, amelyik három évvel ezelőtt még nem akarta megszavazni a kisebbségi tanítási nyelvet, amelynek idei március 15-iki ünnepé- lyén senki sem hitte volna, hogy német községben van, ennyire süllyedt. Szinte nem lehet rá ismerni a népre. Gyűlölnek mindent, ami magyar. Hatni rájuk semmivel sem lehet. A legjobb mód a hallgatás. A magyar érzelműekre olyan kijelentéseket tesznek, hogy az ember keze önkéntelenül ökölbe szorul. Az ember pedig fájó szívvel nézi s várja, hogy meddig nézi s tűri a felsőbb hatóság még azt a hazaellenes s hazaáruló lází- tást. Szomorú s szégyenteljes jelentésemet fájdalommal s mély tisztelettel zárom s Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr felszentelt kezét csókolva vagyok mindig engedelmes papja Lamberger János plébános. Vértessomló 1941. május 19. Kézzel írt, „KOMÁROMMEGYEI (VÉRTES-SOMLÓ) PLÉBÁNIA PECSÉTJE” körpecséttel
