Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Forrás és érték - Perger Gyula: Bizalmas jelentések 1941-ből, a Volksbund győregyházmegyei tevékenységéről
Bizalmas jelentések 1941-ből, a Volksbund győregyházmegyei tevékenységéről . 35 kápolna elé. Az idei esztendőben, mint annyi minden, ez is megváltozott. A Volksbund-ifjúság, amely új évtől kezdve minden téren megkezdte az elkülönözést, itt is bevezette. Így történt, hogy a hazafias érzésű ifjúság a papnak, bírónak és egyik korcsmárosnak, a Volksbund ifjúság viszont Dr. Goldschmidt szülőháza elé, kántornak, Hangyának, egy nagygazdának és a német ház elé állított fát. A döntés pünkösd vasárnapján szokott leginkább megtörténni. Az idén is így történt, bár a mieink, mint utólag értesültem, hétfőre akarták tenni. A döntés eddig mindig úgy történt, hogy a legények összekapaszkodva, nagy heje-hujával, zeneszó mellett vonultak egyik fától a másikhoz, s kiemelték a fákat a földből. Az idei esztendő azonban meglepetéssel szolgált. Vasárnap d[él]u.[tán] tartottam a szívgárdistákkal szép német műsorral az anyák napját. Persze ez ellen is ágáltak már előre, s mivel meg nem előzhettek, hát másnap tartottak a német ház udvarán kontra anyák napját. Mikor aztán hazamentem, úgy 4 óra felé látom ám, hogy zeneszóval, zárt sorokban, legtöbben német tábori sapkával a fejükön, német vezényszóra vonultak a v.[olksbund] ifjak a kántor háza elé, mögöttük pedig az utca teljes szélességében a férfiak, jobbra balra mosolyogva, mintha azt mondták volna: ide nézzetek, aztán pukkadjatok. Mivel a kihívás nyilvánvaló volt, bántott a dolog, s kimentem az utcára, hogy körülnézzek, hol vannak a mi legényeink, s érdeklődjek, hogy tulajdonképen mi az ő programjuk. Akkor hajtott felém már az egyik gazdaifjú biciklin, jelentette, hogy a helybeli muzsikusok megtagadták nekik a szolgálatot, de ők nem tűrik ezt a sértést és azért is két órán belül lesz májusfadöntés, még pedig különb zenekarral, s utána táncolni fognak a korcsmában […] Én a zenét illetőleg jóváhagytam a tervüket, s magam is azon a nézeten voltam, ha már provokáltak, villámgyorsan és huszárosan visszavágunk. A mulatságot illetőleg azonban azt mondtam, hogy azt nem szabad a korcsmában tartani, mert az rendbontás és rossz példaadás törvénysértés lenne, hanem jöjjenek az én udvaromba és a mai napon én adom az áldomást. Ha a korcsmáros is meg akarja adni, gurítsa az én udvaromba. A legények betartották a szavukat. Villámgyorsan elvégezték az otthoni munkájukat, értesítették az összes ivásra illetékeseket, s közben megérkezett a motorizált tardosi rezesbanda is, ami nem kis meglepődést és dührohamot váltott ki az ellentáborból. 7 órára készenlétben állt a legénysereg. Nem 7, hanem 25 fő. Közülük csak 5 süvölvény, a többi 20 stramm nagy legény. Köztük egy volt huszár káplár, egy aktív katona, 4 regruta, 3 iparos, 1 bányász, a többi gazdafiú. Én erre azt mondtam: Ha ők tüntettek a németségükkel és szervezettségükkel, mi sem vonulhatunk fel, mint egy részeg csürhe, hanem fegyelmezetten és mutassuk meg a magyarságunkat. A plebánia alatt felállunk karélyban, elénekeljük a himnuszt, aztán fegyelmezetten, magyar zászló alatt vonuljanak fától fához. Így is történt. Hogy a fadöntésnél egyik ember; Klausz Józsefre célzott a cikk, szemenszedett hazugság, mert Klausz egy 5 főnyi győri turista társasággal a pincéjében iddogált és csak 9-kor jött haza. Hogy a fiúk a himnusz után a Sárga a csikó és egyéb nótákat énekelt[ek], szintén szemenszedett hazugság. Egy szót sem énekeltek, hanem a zene ütemeire vonultak fától fához. Mikor mindenhol végeztek, visszatértek az udvaromba, s felügyelet alatt megkezdődött a sörözés és a tánc. Tartott ½ 11-ig, (tolnaiak szerint ez ½ 10, ekkor fúj a bakter először). Közben énekeltek is magyarul, németül, de nem vezényszóra, hanem amint kedvük tartotta és eszükbe jutott. Én egyetlen egy nótát énekeltettem velük a győri vendégek tiszteletére, az is véletlenül
