Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kőmüves Mónika: A Közös Ügyi Országos Bizottság (delegáció) levéltári anyagának irattani vizsgálata

A Közös Ügyi Országos Bizottság (delegáció) levéltári anyagának irattani vizsgálata 19 alapján értesülhettünk, főleg az előadói íven szereplő átirat-tervezetek révén, illetve a

másodlatok révén (birodalmi tanács delegációjának küldött határozatok magyar és né-

met nyelvű változatai). A következő ellentétpár a  fogalmazvány: nem minden esetben maradt fenn, de sok adattal szolgálhat az irat keletkezéséről, mivel ez tartalmazza a javításokat, kiegészítéseket, törléseket, széljegyzeteket és az ügyviteli utasításokat. Általában az előadói ív bal oldalán szerepeltek ezek

(kézjeggyel, dátummal ellátva), míg a jobb oldalán a szöveg volt megtalálható – (ez a 2 hasábos ’törés’ a fraktúr forma). A tisztázat alapjául szolgáló munkapéldány.  tisztázat: jobb minőségű papírra írt, jóváhagyott és hitelesített fogalmazvány – ez lesz a kiadmány, ami a címzett szervnél a beadvány lesz. Mivel a delegáció által készítettek

nincsenek meg a delegációs anyagok között, legfeljebb csak a másodlata vagy másolata. Végül pedig az iratok lehetnek:  eredeti irat: az irat időben első, azaz keletkezési példánya.  másodlat: az irat keletkezési idejében, tehát egy időben készült másik eredeti példánya

(amennyiben a fogalmazvány helyettesítésére szolgál, nincs rajta se aláírás, se pecsét).  másolat: az eredeti irattal egyidőben vagy később keletkezett példány. A delegációs

iratanyagban található másolatok szöveghűek, teljesek, egykorúak és egyszerűek. Ilyenkor az aláírás saját kezűleg történt, „sk” rövidítésű, „ph”-val jelölték a pecsét helyét és

az irat jobb sarkába „Másolat” jelzést írtak). ***

A tanulmányban a közös ügyi bizottság fennmaradó iratanyagának leírásával, iratkezelésével foglalkoztunk, valamint az iratokat rendszereztük. Remélhetőleg a levéltári iratanyag bemutatása – a mintavétel miatti fenntartásokkal kezelés és az esetlegesen felmerült hiányosságai ellenére is – érdeklődést kelt a dualizmus kutatóiban. A bevezetőben is felhívtam a figyelmet arra, hogy ezt az iratanyagot nem kutatják

önmagában, ha mégis, akkor az a közös ügyekkel, közös minisztertanáccsal kapcsolatban történik. Általános és félrevezető az a tévhit, hogy mivel a közös költségvetés megszavazá-

sa volt csak a feladata, nem rendelkezett széles jogkörrel, azaz súlytalan intézmény

volt. Igaz ugyan, hogy nem gyakorolt nagy hatást a közös politikára, de tagjai az országgyűléseken, sajtócikkeken és emlékiratokon kívül a nyilvánosság előtt bírálhatták,

véleményezhették a közös rendszert. Az egyes delegátusok nem féltek megosztani akár

az ellenvéleményüket sem az állam irányításával kapcsolatban, nem egyszer alakultak ki

parázs viták. Érdekes adalékokat tudhatunk meg az iratanyagból, főleg a naplókból a Monarchia politikájának szinte bármelyik területéről. Ezeken az ülésszakokon gyakorlatilag minden szóba került: megfigyelhető az uralkodóhoz való lojalitás, a gyakorlatban is

megvalósuló paritás sürgetése, de kitértek az üléseken a magyar belpolitikára is. A kül-, had- és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó kutatókon túl a nemzetiségi-, oktatás-, diplomáciatörténet iránt érdeklődők is találhatnak érdekes adatokat az iratanyagban.