Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Mérleg - Hátországban: Kecskemét az I. világháború idején (Bojtos Gábor)
Mérleg 70 fedezésére már 1914-ben évi 6%-os kamatozású adómentes állami járadékkölcsön kibocsátásáról született döntés. A kezdeti lelkesedésből, hazafias elkötelezettségből megszülető eredményt (csak a város 500 ezer koronát jegyzett) Sándor István polgármester „fényes eredménynek” tartotta. (306.) Bár Kecskemét városa a nyolc jegyzésből hat alkalommal is 500 ezer koronát vállalt, a nehezedő helyzetet jelezte, hogy az ötödik hadikölcsönhöz a város árvaszéki tartalékalapja biztosította a készpénzt. A szerző érzékletesen mutatja be a kölcsön jegyzését „elősegítő” propaganda-gépezet működését, amelynek azt is el kellett fednie, hogy a háború évei alatt egyre növekvő infláció elértéktelenítette a befektetéseket. A háborús vereség, az eddigi államkeretek megszűnése csak súlyosbította a kérdést: ki garantálja a teljes kárpótlást? A tanulmány lezárásaként a társadalmi szerepvállalás mi nőségéről kapunk iránymutatást: „ a kecskeméti nagy vagyonok tulajdonosai megközelítőleg sem tanúsították azt az áldozatkészséget, amit a nemzet és társadalom tőlük joggal elvárhatott volna” . Sóber Péter az I. világháború éveiben Kecskemétre került internáltak és hadifoglyok helyzetét mutatja be. A szerző ismerteti a hadifoglyok státusát rendező jogi hátteret, a Genfben aláírt nemzetközi egyezményeket és az ezekre alapuló két magyar törvénycikket; az 1911. évi XX. törvénycikket, amely a hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javítása végett kötött egyezmény becikkelyezéséről szól, a másik az 1913. évi LXIII. törvénycikk, amely az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezményről és nyilatkozatról szólt. Megismerjük a városi ve zetők hozzáállásának változását és azok okait: míg 1915 nyaráig számtalan alkalommal kérte Sándor István polgármester az internálások leállítását, a fenti időponttól kezdve – a hadba vonultak munkaerejének kiesése miatt – inkább szorgalmazták az internálta k, hadifoglyok szállítását és munkába állítását. A város agrárjellegéből adódóan ez a munka elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozott. Így a nők és a szabadságolt katonák mellett egyre nagyobb teret nyertek. 1915 nyár végére már közel 2000 fogoly élt és dolg ozott Kecskeméten. A kutatás szerint a városban állomásozó hadifoglyok száma valószínűleg sohasem lépte túl a háromezret . Az óriási munkaerőhiány és a fokozatosan emelkedő napszám következtében előállott súlyos helyzet elemzésén túl k épet kapunk a hadifogl yok ellátásának nehézségeiről (ruháztatás, ellátás), a foglyokkal kapcsolatban felmerülő problémás helyzetekről és kezelésükről. A szerző bemutatja a foglyok etnikai megoszlását is: l egnagyobb számban orosz, kisebb részben ukrán, szerb, román és olasz fogl yok éltek a városban, akik közül sokan – a várvavárt béke után is – új hazájukban maradtak. Hajagos Csaba az első világháborúban megsérült, rokkanttá vált katonák gyámolítá- sáról, Kecskemét város abban játszott szerepéről írt. A szerző részletesen beszámol a város új közegészségügyi feladatairól, a hadi jótékonyság helyi kereteiről (Kecskeméti Hadsegélyező Bizottság, Auguszta Gyorssegély Alap kecskeméti képviselete, Vörös Kereszt Egylet kecskeméti fiókja), a polgári és katonai kórházhelyzetről. A sebesültek ellátásának megoldására végrehajtott intézmény átszervezések, a középületek, taninté- zetek igénybevétele révén közel 2000 katona számára tudott a város ellátást biztosítani. (355.) Megismerjük az orvosok és az ápolószemélyzet nehezedő körülményeit, túlterheltségét, ök voltak azok, akik mindezek ellenére „bámulatos hősökké lettek”. (362.)
