Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Mérleg - Pápa zsidó közössége (1748-1848) (Hudi József)
Mérleg Éva Mária, Haris Andrea, ifj. Hermann István, Hídvégi Máté, Huszár Péter, H. Szabó Lajos, Katona Csaba, Koncz Pál, László Péter, Petrik Iván, Michael K. Silber, Simon Zsolt, Szaki Antal kutatásai gazdagították a várostörténeti irodalmat. Sajnálatos módon a városmonográfiát helyettesítő tanulmánykötetbe Ilon Gábor nem tudta elkészíteni a tervezett izraelita felekezeti áttekintést, így jól használható szintézis ma sem áll az érdeklődők rendelkezésére. (Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk. KUBINYI ANDRÁS. Pápa, 1994.) Jakab Réka munkája több tekintetben hiánypótló: elsőként dolgozta fel a pápai zsidóság 1848 előtti gazdaságtörténetét és lényeges pontokon kiegészítette a korábbi igazgatástörténeti, művelődés- és társadalomtörténeti vizsgálatokat. A kötet három fő fejezetből áll: a bevezetőben megismerjük a zsidóság dunántúli letelepedését és a befogadó városi társadalmat; a második (fő) részből a pápai betelepedést, a zsidók jogállását, községét, társadalmi beeilleszkedését, gazdasági viszonyait és az 1848-as összeírásból a helyi társadalom állapotát. A harmadik rész, az Utószó egyfajta összefoglalást ad. A kötethez Függelék is tartozik, melyben nyolc dokumentum található. Magyar fordításban olvasható a Pápán 1748. május 10-én kelt védlevél, az 1835-ös zsidó községi statútumok részlete, az első telepesek névsora (1736—1748), a belvárosi háztulajdonosok jegyzéke (1715—1848), a községi elöljárók archontológiája (1745—1848), Löw Lipót rabbi kinevező oklevele (1846), Rrausz Lipót nagykereskedő polgári jómódot tükröző hagyatéki leltára (1804) és egy kimutatás a zsidók és iparosok közötti adósságokról (1795—1834). A kötetet gazdag (200 tételből álló) bibliográfia, a háztulajdonosokat ábrázoló belváros-térkép (1715—1848), 16 oldalas angol rezümé, személy- és helynévmutató zárja. A kiadványhoz az 1848-as zsidóösszeírás fotóit és annak táblázatos feldolgozását tartalmazó CD-t is mellékeltek, amely jól használható a család- és várostörténeti kutatásokhoz. Az Előszóból megtudjuk, hogy a szerző először az 1848-as pápai zsidó összeírást dolgozta fel, azután látott hozzá a városi zsidóság 1848 előtti gazdaság- és társadalomtörténetének kutatásához. A kötet a fő részben kétféle módon közelíti meg a vizsgált kérdéskört: a korszak végén készült összeírás egy statikus állapot leírását, elemzését teszi lehetővé, a többi fejezetben viszont dinamikus módon, sokféle könyvészeti és levéltári forrás felhasználásával követi végig a társadalmi-gazdasági folyamatokat. Az előzményekhez tartozik az alsó-ausztriai zsidók 1670— 1671-es elűzése és a nyugat-dunántúli Esterházy- és Batthyány-birtokokon való letelepedése, az első pápai zsidó megjelenése (1698), újabbak érkezése és a zsidó község megszervezése (1748). A helyi zsidóság jogállását az 1748-ban kiadott védlevél rögzítette, lehetővé téve község szervezését, rabbi és kántor tartását, bíró választását, községi szolga félfogadását, kóser bor mérését, zsinagóga, rituális fürdő, temető fenntartását. A földesúri védelemért cserébe a község évente egy összegű meghatározott adót (cenzust) fizetett az uradalmi pénztárba. Emellett 1846- ig (megszüntetéséig) türelmi adót fizettek a királyi kincstárnak, amit a pápai járás, majd a pápai adószedő kerület mindenkori megbízottja szedett be és adott át az erre kijelölt állami szervnek (a győri harmincad-hivatalnak, később a sóhivatalnak). A szerző rámutat arra, hogy a személyileg és intézményesen is függő zsidók befogadása érdekében állt a földesúrnak, a pápai-devecseri-ugodi uradalmat birtokló Esterházy családnak. Ezzel magyarázható, hogy a későbbiekben is könnyen megkapták a letelepedési engedélyt. A közösség lélekszáma a 18. században a morvaországi, a 19. században a galíciai bevándorlóknak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt. Míg 1748-ban 15 család (kb. 90 fő) alkotta a községet, addig 1848-ban 609 háztartásban 2962 személyt regisztráltak. Emellett 1848 tavaszán az engedély nélkül Pápán tartózkodókat is összeírták, így megállapítható, hogy a közösség összlétszáma meghaladta a háromezer főt. A népes közösség életének irányítását a zsidó község végezte, amely kezdetben közvetle- nül a földesúrnak (úriszék), 1800-tól a városi tanácsnak, s áttételesen az uradalomnak volt alárendelve. A pápai zsidó község Veszprém megye első, a Dunántúl legnagyobb szervezett zsidó közössége volt. A népesség növekedésével párhuzamosan a községszervezet is bővült: egyre 74
