Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon
Tóth Agnes és a becslések közötti különbség a többi nemzetiség esetében is fennállt. A nemzetiségi iskolahálózat kialakítása előtt föl kellett volna mérni a helyi igényeket. Részben ezt pótolták a szülői értekezletek, de az egész struktúra kizárólag felülről építése csak kevés lehetőséget nyújtott a korrekcióra. Ennél is meghatározóbb volt annak az elvi döntésnek a hiánya, hogy középtávon az állam a nemzetiségek anyanyelven történő oktatását (tannyelvű iskolák) vagy az anyanyelvi oktatást (nyelvoktató) kívánja-e biztosítani. így az iskolák szervezésére politikai érdekek mentén, az egyes kisebbségi vezetők érdekérvényesítő erejének és külpolitikai szempontoknak alárendelve került sor. Ezzel magyarázható a majd egy évtized alatt kialakított nemzetiségi intézményhálózat aránytalansága, ami egyrészt az egyes kisebbségek számára biztosított intézmények számában, illetve azok tartalmi - tannyelvű vagy nyelvtam'tó — megoszlásában is megfigyelhető. A nemzetiségi iskolaszervezés adatai 1945—1952 Nemzetiségi óvodák Nemzetiségi nyelvoktató Általános tanítási nyelvű Iskolák összesen Középiskolák Főiskolai tanszéki tagozat Iskolai egység Délszláv 20 40 25 65 2 1 88 Német666666 Román 2 14 10 24 1 1 28 Szlovák 23 116 5 121 2 1 147 Összesen: 45 236 40 276 5 3 329 A célok megfogalmazása nélkül az egyes intézménytípusok feladatának meghatározása is nehézségekbe ütközött. A kialakult/kialakított óvodai hálózat már a számok tekintetében is a véletlenszerűséget tükrözi. A 65 délszláv általános iskola mellett majdnem ugyanannyi óvodát szerveztek, mint a 121 szlovák általános iskola mellett. Ugyanakkor a 66 német iskolához egyetlen egyet sem. Az országban sehol nem folyt nemzetiségi óvónőképzés, nem volt döntés arról, hogy szabad-e szervezni óvodai csoportokat a nyelvoktató iskolák mellett is, vagy csak a tannyelvűek mellett. Kirívó aránytalanság mutatkozik az általános iskolák esetében is. Nagyságát tekintve a szlovák iskolahálózat jelentősen túlméretezett, ugyanakkor a tannyelvű oktatás a románoknál és délszlávoknál elterjedtebb volt. Utóbbiak esetében további aránytalanságot jelentett, hogy a 25 „délszláv” néven szereplő tam'tási nyelvű iskolából hat szerb, 19 pedig horvát iskola volt. „Ennek az aránytalanságnak egyrészt az az oka, hogy a volt szerb felekezeti iskolákat az iskolák államosításakor átvettük és több helyen erőszakosan — 7-8 tanulóval is — fenntartottuk (Hercegszántó, Magyarbóly, stb.) Horvát iskolákat ezzel szemben csak szemfényvesztésként létesítettek. Szlovén iskolákat alig létesítettek, jóllehet a szlovén 40
