Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Kilátó - Foki Ibolya: „Válaszúton a Levéltárak” A szlovén levéltárosok egyesületének 27. vándorgyűlése
Válaszúton a levéltárak”... táros munkáját elsősorban a rendezés, segédletkészítés és a publikációs tevékenység alapján minősítették, mára már a gyűjtőterületen keletkezett, majdan levéltárba adandó iratanyag rendezettségének megtartása és állagának megóvása területén elért hatékonyság is bekerült az értékelési szempontok közé. Ennek kulcsa: az iratképző szervekkel és felügyeleti hatóságaikkal való szoros együttműködés. Példaként a Szlovén Köztársaság Kultúra és Médiafelügyeleti Hatóságának tapasztalatait hozták fel, illetve az oktatási iratképző szervekkel való kooperáció nehézségeit vázolták. Rámutattak arra is, hogy mennyire fontos lenne az iratképző szervek jogainak és kötelezettségeinek újbóli törvényes meghatározása. A velük való összefogást erősítendő több szakmai útmutató készült a közigazgatási szervek anyagában történő selejtezés végrehajtására, illetve a Szlovén Országos Levéltár és a Celjei Történeti Levéltár képzéseket szervezett az irattárosok és iratkezelők részére. A levéltárosok munkájának jobb megbecsülése érdekében a szlovén kollégák ugyancsak sürgették a levéltárosok etikai kódexének elfogadását és a titoktartási kötelezettség előírását. Az előadások egyikében feltett „Levéltáros, quo vadis?” kérdésre végül is az a válasz született, hogy két út lehetséges: vagy kialakítunk egy, a fejlett országokéhoz hasonló, modern levéltári szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszert, vagy visszatérünk a középkorba, ahol a korábbi elavult módszerekkel folytatjuk munkánkat, és térden állva hódolunk a tudományok, mint például a történettudomány előtt, amelyet sokan magasabb rendűnek hisznek. Az előbbi csak a szükséges törvényi változtatásokkal, valamint a levéltáros továbbképzés folytatásával érhető el; de saját intézményeinken belül is javítani kell a tisztánlátást annak érdekében, hogy érezhessük, valójában mi is a mi küldetésünk. A jelképes válaszúton a levéltáraknak, mint intézményeknek szintén a fenti koncepcióhoz kell igazodniuk, hiszen az egyre nagyobb mennyiségben keletkező elektronikus iratok gyarapodásának korában a társadalom is új elvárásokat fogalmaz meg a levéltárakkal szemben. Az alapfeladatok végrehajtása mellett mind több szolgáltatást nyújtó intézményekként szeretné őket látni. Ehhez azonban nincsenek meg a szükséges anyagi erőforrások. Ezek biztosítása a képzés, továbbképzés átalakítása mellett alapfeltétel. A legeslegelső kötelesség azonban — mind a papír alapú, mind az elektronikus dokumentumok esetében — továbbra is az iratanyag szakszerű tárolása és állagának megóvása. Ezekben a folyamatokban az egyházi levéltárak éppúgy érintettek, mint az államiak. A Ljubljanai Érseki Levéltár például, bár csak 1145 folyóméternyi iratanyaggal rendelkezik, 2014-ben mégis 3200 kutatót fogadott, akik főként a születési, házasságkötési és halálozási anyakönyveket tanulmányozták. A napi rendszerességgel használt anyakönyvek károsodását digitalizálással próbálják megelőzni. Sok esetben a plébániák is átadják erre a célra saját anyagukat, majd visszakérik azokat. A további fejlesztés akadálya itt is a pénzügyi források hiánya. 79
