Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről

Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről

tás, amit mutat az is, hogy az „atrocitás” vagy „erőszak” szóra nem találunk utalást, holott a szovjet katonák által elkövetett atrocitások és a magyar lakossággal szemben elkövetett tetteik bemutatása a forráskiadvány elkészítésekor fő célként lett megfogalmazva. A könyv tájékoztató apparátusa tehát majdnem teljes, a rövidítésjegyzék és az általam hiányolt rövid életrajzi összefoglalók (pl. névmutató) azonban sokat segítettek volna a forráskiadvány kézikönyv jellegének kialakításában.

Nagyon jó és fontos, hogy a könyvhöz angol nyelvű bevezető kapcsolódik, és a források címe is angol nyelven is olvasható, ami a könyv nemzetközi elfogadhatóságát erősíti. A könyv használhatóságát azonban jobban segítené, ha ezek a felhasznált és a témához kapcsolódó szakirodalommal együtt a könyv végére kerültek volna. A könyv a bevezetőben részletesen ismerteti a téma historiográfiáját, de elsősorban az 1989 utáni időszakra fókuszál. A kiadvány végén fel lehetett volna sorolni a témával és a korszakkal foglalkozó legfontosabb általános és helytörténeti szakirodalmat, amivel szintén a kézikönyv jelleg erősödött volna.

Végül, de nem utolsó sorban szükséges, hogy a lábjegyzetek kérdésével kapcsolatban is kifejtsem gondolataimat. E tekintetben három komoly munkát szeretnék megemlíteni. Az egyik Kecskés D. Gustav „Magyar—francia kapcsolatok, 1945—1990. Források” című monumentális forráskiadványa, amely a láb jegyzetelésben, a bibliográfiában és a témával foglalkozó szakértők bevonása tekintetében egyaránt mintaértékű vállalkozás. Kecskés D. Gusztáv ráadásul azt a gyakorlatot követi, hogy' a könyve elején a rövid szerkesztői előszó után a korszak és a téma megértését segítendő egy hosz- szabb bevezető tanulmányt közöl, amivel segíti a források történeti kontextusba való elhelyezését. Ehhez járul az egyes forrásokhoz kapcsolódó részletes lábjegyzetek, és a legendák, illetve az, hogy minden forráshoz közvetlenül kapcsolódik egy rövid leírás, szövegkritikai jegyzet, ami segíti az olvasót abban, hogy az adott konkrét dokumentumot történeti kontextusba helyezze.

Ugyancsak fontosnak tartom, hogy megemlítsem Horváth Julianna, S^abó Eva, S^űcs László, Zalai Katalin által szerkesztett, Pártközi értekezletek Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontááó. 1944—1948. című forráskiadványát. Ez utóbbi számomra elsősorban a jegyzetek tekintetében számít példaértékűnek. Egy forráskiadványban ugyanis kiemelten fontos az, hogy a jegyzetek segítsék a forrás értelmezését, azok külső és belső kritikájának az elvégzését. Ok azt a gyakorlatot választották, hogy az egyes forrásokat végjegyzettel látták el, ahol a forráskritikai megjegyzések mellett a forrásokban lévő eseményekhez kapcsolódó szakirodalomra is hivatkoznak.

Szintén fontos megemlíteni a Szűcs ImszJó, illetőleg G. Hass István által szerkesztett, jegyzetekkel és bevezető tanulmánnyal és angol nyelvű résumével ellátott forráskiadványokat — minisztertanácsi jegyzőkönyveket —, amelynek szerkesztése, jegyzetelése a Magyar Országos Levéltár forráskiadási hagyományaira alapozódik, és követhető példát jelenthetett volna.16

Fontos hangsúlyozni, hogy L. Balog Béni által szerkesztett forráskiadvány is tekintélyes jegyzetapparátussal rendelkezik, több mint ezer segíti az olvasót a tájékozó16 Szűcs, 1997.; G. VASS, 2005.; Szűcs, 2003.; Szűcs, 2008.; Szűcs, 2003.

71