Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon
Tóth Agnes német nyelv oktatásának megkezdését. A dokumentumban nem indokolják, hogy miért éppen ezekre a megyékre és miért éppen ezekre a községekre esett a választás.21 A községeknek — a Belügyminisztérium által előző évben megadott — adatait elemezve az a benyomásunk, hogy a szakminisztérium legfőbb kiválasztási szempontja éppen az volt, hogy az első évben nagyon különböző településeken próbálják ki a német nyelv tanításának bevezetését. Bács-Kiskun megyében a kiválasztott településeken22 a németek összlakossághoz viszonyított aránya mindenütt meghaladta a 30%-ot és az adott településeken ezer fő feletti volt a létszámuk is. Ugyanakkor nem került be Csávoly, ahol ekkor 1162 német élt, a lakosság 36%-a. Kimaradt Bácsalmás, ahol arányuk 16% volt csupán, de ez 2116 személyt jelentett, mint ahogyan Katymár is, ahol a lakosság 23%-a volt német nemzetiségűt (1086 személy). Baranya megyében kisebb és nagyobb lélekszámú települések is bekerültek a listába. Valószínűleg a kiválasztás elsődleges szempontja nem az adott település német lakóinak száma, hanem aránya volt. A kiválasztott településeken a németek aránya 70- 99% közötti volt, ami viszont 153 (Korpád) és 2311 (Mecseknádasd) fő közötti szóródást jelentett. Legkisebb arányt Dunaszekcsőn képviseltek (24%) 1479 fővel. A Komárom-Esztergom megyében — Agostyán, Baj, Dunaszentmiklós, Kecskéd, Várgesztes, Vértessomló, Vértestolna — kiválasztott valamennyi község a tatai járáshoz tartozott. Kitelepítés egyik községben sem volt, s bár alapvetően kis lélekszámú, de magas — 74—94%-os — arányban németek lakta községekről van szó. Ugyanakkor ezer főn felüli német élt Csolnokon (2795 fő), Dorogon (1706 fő), Tarjánban (1819 fő) és Tatabányán (3366 fő). Tolna megyében a bonyhádi járás két településén — Nagymányokon 1387, Bony- hádon 1983 német lakos élt —, valamint a gyönki járáshoz tartozó Hőgyészen (1375 fő) és a paksi járáshoz tartozó Németkéren (1718 fő) tervezték a német nyelv oktatásának bevezetését. Dél-Dunántúlon a régió földrajzi adottsága miatt az Alföldhöz viszonyítva kisebb lélekszámú és egymáshoz közelebb fekvő települések jöttek létre. A háború előtt a németek arányszáma Baranya és Tolna megyében volt a legmagasabb. A háború utáni kitelepítés különböző mértékben, de valamennyi települést érintette. így 1951- ben nem volt a megyében többé olyan település, ahol ezernél több német élt volna. Veszprém megyében Bánd (506 fő) és Úrkút (1176 fő) községeket választották ki, mindkét helyen a németek 70% fölötti arányt képviseltek, utóbbiból egyáltalán nem volt kitelepítés. A megyében több olyan község volt, ahol a németek arányszáma meghaladta a 30%-ot, de számuk csak Herenden érte el az ezer főt (1072). Az utasítás további része újabb feltételekhez köti a német oktatás bevezetését. A fenti iskolák közül azok jöhettek szóba, amelyekben legalább négy pedagógus dolgozott. Az indoklás szerint az „egy-, két- és három tanerős iskolák óraterve nehezen bír21 Nem találtunk utalást arra vonatkozóan, hogy Békés, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Somogy és Vas megyék egyes községeiben is megtörtént-e a fölmérés. 22Bácsbokod, Császártöltés, Csátalja, Gara, Hajós, Harta, Kunbaja, Nemesnádudvar, Vaskút. A kitelepítés Hartát egyáltalán nem, Hajóst és Császártöltést csak kis mértékben érintette. 36
