Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon

A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon

Indirekt módon ugyan, de a német iskolahálózat kiépítésének megkezdését erősítette az 1951. május 27-én a tankötelezettségről és az általános iskoláról megjelent törvény- erejű rendelet is. Az Alkotmány 49. §-ára hivatkozva kimondta, hogy minden olyan nemzetiség lakta településen, ahol legalább 15, ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles gyermek szülője kéri, biztosítani kell az anyanyelven való oktatást (A típus) vagy pedig az anyanyelvnek kötelező tárgyként való oktatását (C típus). Az első esetben a magyar nyelv és irodalmat kötelező tantárgyként kellett tanítani.19

Az 1951. május 19-én ámevezett Közoktatási Minisztérium nemzetiségi osztálya közvetlenül a tanév kezdete előtt, 1951. augusztus 2-án értesítette a Baranya, Bács- Kiskun, Komárom-Esztergom, Tolna és Veszprém megyei tanácsok oktatási és művelődési osztályait, hogy korábbi jelentéseik alapján az egyes megyékben mely községekben hagyta jóvá a német nyelv oktatásának bevezetését. A levélben hangsúlyozták, szükséges, hogy „az itt élő német nemzetiségi lakosságot magyar hazafiakká, öntudatos, szocialista dolgozókká neveljük át, és Pártunk iránymutatása szerint bekapcsoljuk őket a proletár nemzetköziség gondolatába. [...]

Osztályvezető kartárs korábban beküldött felméréseiből látható, hogy a német lakosság passzivitása nagy, sőt fél is. Ez érthető, hiszen a hitleri fasizmus terror alatt tartotta őket, még azokat is, akik nem szimpatizáltak a fasizmussal.”20 A második világháború után a németekkel szemben a kollektív felelősség elve alapján eljáró magyar állam felelősségére, illetve az ehhez való viszonyulásra utalás sem történt. A német közösség tagjaiban éppen ez a tisztázatlan viszony erősítette a bizalmatlanságot és a félelmet. Az állampolgári jogegyenlőség kimondása formálisan ugyan fontos, de nem elégséges feltétele volt a tényleges egyenjogúságnak. Sem az állam, sem a közösség tagjainak a korábbi évtizedek történéseiben játszott szerepe és felelőssége nem tisztázódott. Erre nem kerülhetett sor az 1948 után gyors ütemben kiépülő szovjet típusú diktatúrában, amely az erőszakszervezetek révén biztosította stabilitását. A társadalom különböző csoportjainak ellenséggé nyilvánítása, marginalizálása vagy ellehetetlenítése a hatalomgyakorlás bevett eszközévé vált. A magyarországi társadalom különböző nemzetiségű tagjaival szemben — a vagyoni és osztályszempontok, a politikai megbízhatóság mellett — az állam az adott személy nemzetiségi hovatartozását is stigmatizációs elemként használta.

Az anyanyelv tanításának bevezetésétől e félelem oldódását várták, de leszögezték azt is, hogy ezt nem lehet rendeleti úton erőltetni. Elvárható tehát — írták a levélben —, hogy a német nemzetiségi szülők maguk kezdeményezzék az anyanyelv oktatásának bevezetését, s a közigazgatás alsóbb szintjein dolgozók — különösen a már asszimilálódott német lakosságot — ne beszéljék rá.

A megyék korábbi javaslatát alapul véve Baranyában 34, Bács-Kiskunban kilenc, Komáromban hét, Veszprémben kettő, Tolnában négy településen engedélyezték a

19 FÖGLEIN, 2006. 88. és Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1951. I. Törvények, törvényerejű rendeletek és minisztertanácsi rendeletek. Bp., 1952. 82.

20 MNL OL XIX—J-l-o—0076—5—1950. - A dokumentum ellentmond Fehér István megállapításának, aki a Minisztérium szervező munkájának megkezdését csak 1952. elejére teszi. — FEHÉR, 1993. 157.

35