Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai

A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai

Mint Kovács Lajos tanulmányából kiderül, Toldy László előterjesztését nem fogadták el, 1912-ben azonban ismét a selejtezés kérdésében tett előterjesztést a levéltár a Székes- főváros Tanácsához.7 Upkay Arthur, főlevéltárnok-helyettes előterjesztésében a munka elvégzésének szükségességén és módozatán felül felsorolta a levéltárban található iratcsoportokat, amelyek között a következő igazságügyi iratanyag volt a levéltár őrizetében:

1. a régi óbudai levéltárból a törvényszéki jegyzőkönyvek és segédkönyveik 1746— 1873-ig, a törvényszéki iratok és segédkönyveik 1861—1871-ig,

2. a volt budai levéltárból a rendes polgári perekre vonatkozó „Processus civiles” — „Kelationes judiáales” és „Comspondentiae et relationes judiciates” címmel 1708—1871-ig, valamint a fenyítő ügyekre vonatkozó iratok,

3. a volt pesti levéltárból a „RelationeA című iratok 1786—1847-ig.

Lipkay a selejtezés időhatárát 1850-ben határozta meg. Az ezelőtt keletkezett iratok esetében a levéltári rendezést tartotta célszerűnek, az 1850 utáni iratok esetében pedig azok selejtezéséhez nyújtott módszertani javaslatot, elsődleges szempontként figyelembe véve, hogy a munkát végzőnek figyelmet kell fordítania a család- és várostörténeti, városrendezési, művelődési, magánjogi és közigazgatási vonatkozású iratokra.8 9

Az előterjesztést Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója véleményezte és általában egyetértett a benne foglaltakkal. Véleménye szerint az általános selejtezésekre részletes utasítást nem lehet kiadni, valamint hozzátette, hogy az igazságszolgáltatás működése során keletkezett iratok csak az igazságügyminiszter jóváhagyása után selejtezhetek ki. Állásfoglalásában kifejtette, hogy a büntetőiratok esetében általában megőrzendők, polgári perek esetében azonban „csak a nagyobb ingatlanokra, nagyobb örökségekre, egyházak, alapítványok jogaira s a polgári jog kiválóan fontos kérdéseire vonatkozó” akták megtartását látja indokoltnak, továbbá hozzátette, hogy „a selejtezésből teljesen ki vannak Zárva a hatájáró levelek, a tagosítási, úrbérrendezési iratok és térképek és a politikai bűnösökre vonatkozó iratok”?

Témám szempontjából érdekes adalékokat nyújtanak a külföldi levéltáraknak küldött kérdőívekre kapott válaszok, amelyekből néhány igen hasznos módszertani szempontot kínálhatott a főváros levéltárnokai számára. Kovács Lajos említi, hogy Gárdonyi Albert 1912. október 1-jén körlevelet intézett külföldi — német nyelvterületen — működő városi levéltárakhoz, kérve, hogy nyújtsanak felvilágosítást selejtezési szabályaikról.10 A válaszok többségében csak általános elvek fogalmazódtak meg, de például Hamburg város levéltára válaszának mellékleteként megküldte a polgári peres iratok selejtezésére vonatkozó szabályzatát.11

Végül a levéltárban őrzött jogszolgáltatási iratokhoz nem nyúltak hozzá érdemlegesen. A levéltár az 1910-es években, majd a két világháború között a raktári férőhelyeinek

i Kovács, 1942-1945. 71.

8 BFL VIII.3801.b. Sz.n. Iratanyag selejtezésével kapcsolatos iratok (1884—1944) Lipkay Arthur főlevéltáros-helyettes javaslata a székesfővárosi levéltár selejtezéséről.

9 Uo.

1° Kovács, 1942-1945. 72.

11 BFL VIII.3801.b. Sz.n. Iratanyag selejtezésével kapcsolatos iratok (1884—1944).

53