Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Reisz T. Csaba: Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez

Reis% T. Csaba

zása és a tényleges működés megkezdése a következő évekre maradt. Az új vezető 1874. december 7. és február eleje között európai tanulmányúton vett részt, ennek során felkereste a brüsszeli, a müncheni, a berlini, a bécsi, a drezdai, a hágai és a francia nemzeti levéltárakat, jelentését 1875. március 27-én nyújtotta be. Pauler az út során elsősorban a levéltári intézmények szervezetét tanulmányozta (az országos levéltár helye a közigazgatásban, viszonya a megyei levéltárakhoz, a személyzet, a helyiségek, az anyagmennyiség, annak gyarapodása és fogyása, az iratőrzés, az anyag beosztása és használata voltak a vizsgálati szempontok). A levéltár a Belügyminisztérium épületében szétszórtan, egyre több, de levéltári célra alkalmatlan helyiségben működött, igen mostoha körülmények között.

Az önálló levéltári épület megvalósításának gondolata 1897—1901 között került ismét napirendre. Az ekkor felállított Közigazgatási Bíróság és az Országos Levéltár elhelyezését együtt kívánták megoldani, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt épületében, egy új emelet ráépítésével. A kereskedelemügyi miniszter már az épületbővítés tervezését is megrendelte, a pénzügyminiszter azonban más elhatározásra jutott: a bíróságot az építendő új pénzügyminisztériumi palotában kívánta elhelyezni, a levéltár pedig a bíróság helyiségeit kapta volna meg. Ezzel a belügyminiszter nem értett egyet. Az elhelyezés tűrhetetlen állapotai miatt az egyébként szerény igényű Pauler Gyula erélyesen szorgalmazta a belügyminiszternél az új épület elkészítését, aki a javaslatot támogatólag továbbította a miniszterelnökhöz.10 A miniszterelnök, aki éppen ekkor a még Bécsben lévő iratok hazahozatalának sürgetésével már elkötelezte magát a levéltár ügyének, jelezte a pénzügyminiszternek, hogy csakis egy új épület lehet a megoldás a levéltár gondjaira.11 A pénzügyminiszter végül 1899. március 10-én hozzájárult ahhoz, hogy a levéltár számára új palota készüljön, és e célból a szükséges tanulmányokat és előmunkálatokat elvégezzék. Ennek alapján a belügyminiszter Paulert európai tanulmányútra küldte ki.

Pauler 1899. május 6-án S^éll Kálmán miniszterelnökhöz intézett felterjesztésében kezdeményezte, hogy az építkezésre vonatkozó vélemény konkrét alakba öltöztetésére, vagyis a tervezett levéltári épület vázlatainak elkészítésére Pec£ Samut, a Műegyetem középítészeti tanárát kérjék fel. A felsőbb engedély beszerzését követően 1899. május 26-án a főigazgató felkérte Pecz Samut a tervezésre, aki ezt el is vállalta. Ez időtől fogva az építész hosszú éveket töltött a levéltár épületének megtervezésével, az újabb és

levéltárnok, későbbi szóhasználattal főigazgató állt. Pauler Gyulát és hivatali utódait mindkét titulussal illették, utóbbin főképpen az utókor, de ekként nevezi Paulert a Vasárnapi Újság is 1894-ben (41. évf. 7. sz. 113. február 18.).

10 Pauler Gyula 1899. február 15-én kelt véleményes jelentésében többek között arra kérte a belügyminisztert: „tisztelettel újból esedezem, hogy a külön országos levéltári épület emelését, melyben pféldának] o Pcáért] az oláhok is Bukarestben már megelőznek minket, s mely annak, ki véghez viszi, maradandó emléket biztosít culturánk történetében, nem elodázni, hanem mielőbb megvalósítani méltóztassék”. (MNL OL K 148. 938/1899. BM, 726. cs.)

11 „Egyébként is Európa majdnem minden nagyobb állama, sőt városa is a történetére fontossággal bíró akták és egyéb iratok elhelyezésére a levéltári követelményeknek megfelelő palotát emelt; illő hogy e tekintetben se maradjunk el messze tőlük.” (MNL OL K 148. 1922. 14. t.: 1482/1899. ME, 726. cs. — Báró Bánffy Dezső miniszterelnök Lukács László pénzügyminiszterhez, 1899. február 18.)

8