Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Műhelymunkák - Bagi Zoltán: Komárom 1594
Komárom 1594 hiszen 1594 októberében a Szinán nagyvezír vezette oszmán fősereg ostrom alá vette a várat. Tanulmányomban két kérdéskört szeretnék körüljárni. Egyrészt bemutatom védelem irányítóit, valamint az őrség összetételét, létszámát és ellátottságát. Másrészt kitérek arra, hogy az ostromlók és az ostromlottak között a vár átadásáról milyen tárgyalások folytak, folyhattak. A komáromi vár ostromának eseményei 1594. október 4. - október 25. A győri vár elfoglalása (1594. szeptember 29.) és hevenyészett kijavítása után Szinán nagyvezír a stratégiai fontosságú Duna-vonal utolsó jelentősebb erősségének meghódítására indította az oszmán fősereget. Komárom falai alá először a fia, S^nánpasa^ade Mehmed pasa vezette előőrs érkezett, majd október 4-én már a főerők egységei tűntek fel a folyó jobb partján. Az ostromlók rögtön hozzáláttak a túlparton a sáncok építéséhez és az ágyúk tüzelő állásba vontatásához, így október 7-én elkezdhették lőni a vár falait. Gyorsan világossá vált, hogy egyrészt a széles Dunán át ádőtt lövedékek nem sok kárt tehetnek a védművekben, másrészt a háromszög alakú erősség két oldalát olyan széles és mély víz övezi (Duna és a Vág-Duna), hogy csak hajókon lehet megközelíteni. Ezt azonban a bástyákon elhelyezett lövegek tették szinte lehetedenné. így Szinán úgy határozott, hogy hajóhidat építtett a Csallóközbe, hiszen a siker reményében csak innen támadhatja meg Komárom várát. A tatár egységek fedezete alatt hamarosan el is készült az átkelő, amelyen át az oszmán fősereg egy része át is vonult. A nagyvezír az őrség által felgyújtott és lerombolt mezőváros temploma mellett három sáncot építtetett, amelyekben összesen 18 nagy ágyút állítattottak fel, és elkezdték rombolni a falakat. A heves tüzérségi tüzet kihasználva pedig Szinán a környéken összegyűjtött jobbágyokkal egészen a várárokig futóárkokat és sáncokat építtetett, készülve az erősség megrohanására. A lövedékek azonban nem tettek jelentős kárt a vár nyugad védműveiben. Ezért a nagyvezír úgy döntött, hogy aknák ásásával próbál rést nyitni a falakon és a bástyákon, hasonló módon, mint ahogyan Győr esetében is tette. Az őrség azonban éber volt. Október 22- án reggel pedig 300 katona bátran kitört a várból és az ellenséges sáncokra vetette magát, levágva szinte az összes ott dolgozó ácsot és a védelmükre kirendelt janicsárokat is. A hatalmas pusztítás mellett az akna bejáratát is sikeresen betömték, így lehetedenné téve a robbantást. Emellett a rajtaütés jelentős hadizsákmánnyal is járt, hiszen a keresztény katonák nagy mennyiségű lőporral, élelemmel, ágyúgolyókkal és egy ágyúval tértek visz- sza a falak közé. A védők már azt remélték, hogy a nagyvezír felhagy az ostrommal, amikor is október 24-én a Csallóközben maradt oszmán csapatok a téglavető melletti sáncból újra lőni kezdték a falakat. Az egyre hidegebbre forduló időjárás, a táborban kitört ragályos betegség, az ostromlottak makacs ellenállása, valamint a felmentő hadakról szállingózó hírek azonban arra kényszeríttették a nagyvezírt, hogy felhagyjon az ostrommal. Október 25-én az oszmán katonaság feladta Csallóközi állásait, és átvonult a Duna jobb partjára, majd Szinán felgyújtana a hajóhidat. A vár őrsége kihasználva az ostromlók hanyagságát újabb kitörést hajtottak végre. Ezúttal a Duna túloldalán felállított oszmán ütegeket rohanták meg: négy naszáddal és több sajkával a túlpartra eveztek, majd ágyúikat elsütve megrohanták az oszmán had sáncait. Ez alkalommal is nagy pusztítást vitt végbe a kitö65
