Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Műhelymunkák - Albert András: A dunántúli protestantizmus politikai védelme Bethlen Miklós röpiratainak és leveleinek tükrében
Albert András lásgyakorlatát biztosító országos törvények közé iktatott 1606-os bécsi, 1621-es nikolsburgi és 1626-os linzi békekötéseket semmisnek tekintették.* 4 A Habsburg udvar elérkezettnek látta a pillanatot a protestáns egyházak elleni támadásra. E támadások legfőbb indoka az volt, hogy a Wesselényi — féle összeesküvés kezdeményezői a protestáns egyházak lelkészei és tanítói voltak. Az 1670-ben ismételten megfogalmazott politikai elmélet szerint a protestánsok politikai mozgalmaik alapján „eljátszották”a számukra biztosított vallásszabadság és vallásgyakorlás jogát. A protestáns vallások ezért jogtalanul működnek, és be kell tiltani azokat.5 A protestáns egyháztörténetírás az 1671—1681 közötti időszakot gyászévtizednek6 vagy „véres ellen- reformációnak” nevezte el. Az egyházak elleni agresszív fellépés és az ebből származó üldöztetés miatt kapta ezt az elnevezést.7 A magyarországi (dunántúli, felsőmagyarországi) protestánsok elleni támadások szorgalmazója Bársony György váradi püspök volt.8 1671-ben, Kassán és Bécsben megjelent könyveiben meghirdette a magyarországi protestáns vallás megszüntetését. 1671-ben Veritas tori mundo declarata címen kiadott művében meghirdetett program alapján: a királynak nem kötelessége a protestánsokat (reformátusokat, evangélikus lutheránusokat, unitáriusokat) megtűrnie az országban és a magyar királyt semmi sem kötelezi arra, hogy a magyarországi protestánsoknak biztosítsa a szabad vallásgyakorlatot. 9 országgyűlés, a nádori méltóság, a vármegyei önkormányzat megszüntetését akarták elérni. Az összeesküvés jogalapul szolgált a koronázási eskü ellen. A császár-király a jogeljátszás elméletével próbálta felmenteni magát az alkotmány betartására tett királyi eskü alól. 4 BuCSAY, 1985. 116. 5 A Pozsonyi Vértörvényszéksz beidézett 736 protestáns lelkész és tanító közül 250-nél valamivel több lutheránus lelkész és tanító és 80 református lelkész és tanító jelent meg. A pozsonyi törvényszéken Szelepcsényi György érsek elnökölt, és egy katolikus püspök valamint öt katolikus főúr segítette. A vádat Majláth Miklós koronaügyész képviselte. A megfélemlítés és a lelki terror hatásos volt, sokan megtörtek, és aláírták a kötelezvényt. Mások áttértek a katolikus vallásra. Az elítélt protestáns lelkészek és tanítók egy része azonban kitartott. Ezeket Kollonich Upót várbörtönökbe küldte. A várbörtönökben uralkodó embertelen körülmények és a jezsuita páterek állandó zaklatása megtörte a foglyok egy részének ellenállását. Azokat, akik továbbra is kitartottak a berencsi, a komáromi és a lipótvári börtönből 1675 tavaszán Nápolyba szállították. A 42 fogolyból csak 32 jutott el Nápolyba és Buccariba, ahol gályarabnak adták el őket. Michiel Adriaeszpon de Ruyter (1607-1677), a Holland Köztársaság admirálisa szabadította ki a Nápoly kikötőjében raboskodó és sínylődő magyar protestáns gályarabokat. Lásd erről: NÉMETHY, 1980. 6. sz. 331-334.; 1981. 3. sz. 162-163.; 1981. 4. sz. 219-224.; 1981. 5. sz. 295-300.; 1982. 2. sz. 99-105.; 1983. 1. sz. 234—244.; 1983. 5. sz. 276-286.; 1984. 2. sz. 97-102.; PÉTER, 1983. 35. - Wien, Staatsarchiv, Hungari- ca Specialia, Fase. 325/C, Folio 3—4. 6 A „gyászévtized” a protestáns értelmezésben a magyar koraújkori történelem legerőszakosabb időszaka volt, és az 1674-es gályarabper és a későbbi gályarabság fogalmak hatására keletkezett. A Magyar Nagylexikon megfogalmazása szerint: magyar jogtörténetben a pozsonyi rendkívüli delegált bíróság 1673-ban és 1674ben hazaárulás és felségsértés címén elítélt és gályára küldött protestáns lelkészek sorsával összefüggésben bukkant fel a 17. szfzad végén?’ - NAGYLEXIKON, 1999. 7 Péter, 1983. 35.; Bitskey, 2007. 2. sz., 164-173.; Bitskey, 2001. 242.; BENCZÉDia, 1975. 199-205. 264-267. 8 Bársony György (1626—1678) nagyváradi, majd később egri püspök, az 1671-1681 közötti magyarországi ellenreformáció egyik vezető képviselője. 9 Debreceni Ember Pál szerint e munka a magyar ellenreformációs törekvések legfontosabb irodalmi példánya: „Universali Evangelicorum in Hungária persecutioni praeludens Classicum cecinit Georgius Bársony” - DEBRECENI, 1728. 443-444. 56
