Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Kitüntetettek - Kocsis Piroska: Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Levéltárban
Kocsis Piroska eltartási S2erződéseket, bár némelyikük a jogszolgáltatás irataiban tükröződik, alapvetően a nem selejtezendő tételek közé sorolták, d) Örökbefogadások, állami gondozási és gyámügyi iratok Egyes levéltárak — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — a levéltárban gyűjtötték, majd ott nem selejtezhető ként kezelték ezeket az iratokat. Javasolták: amennyiben a levéltárak átveszik az örökbefogadási és állami gondozási iratokat, azokat a későbbiek folyamán már ne selejtezzék. A gyámügyi iratok esetében szükségesnek látják a különbségtételt, vagyis nem javasolnak egységes minősítést. Például, ha gyámügyi szakmai képzésről vagy ellátmány elszámolásáról van szó, akkor selejtezést ajánlanak, ha viszont éves nyilvántartásokról, összesítésekről, akkor a történeti értékre tekintettel a megőrzést javasolják. A kormányhivatal terve, hogy az örökbefogadási iratokat ne selejtezzék ki, hanem „HN” őrzésűek legyenek, a gyámsági ügyeket pedig csak 75 év után lehessen kiselejtezni. A koordinációs megbeszélés eredményeként a jelenlévő levéltárak képviselői egyetértettek egy szakmai tájékoztató vagy utasítás javaslat készítésével. III. Az MNL szervezeti egységeinek illetékességét érintő problémák A harmadik szakmai koordinációs megbeszélésre 2015. február 11-én került sor, amelyen az MNL-en belüli illetékességi problémák, elsősorban a Magyar Nemzeti Levéltár megyei levéltárai, valamint az Országos Levéltár, főként a Módszertani, Továbbképzési és Iratkezelés-felügyeleti Koordinációs Osztály illetékességi körének elhatárolása volt a téma. A probléma legfőbb oka az elmúlt évek közigazgatási átszervezése, ezen belül főként a közponü államigazgatási szervek területi szerveinek és vidéki szervezeti egységeinek átalakulása, státuszváltása volt, amit súlyosbított a területi szerv fogalma körüli bizonytalanság, ugyanis, a levéltári törvény értelmében a központi államigazgatási szervek területi szervei a megyei levéltárak illetékességi körébe tartoztak, míg jelen esetben maguk a központi államigazgatási szervek (és természetesen szervezeti egységeik) a Magyar Országos Levéltáréba. Gondot jelent még a levéltári törvény elmúlt években történt és az illetékességi kört is érintő többszöri módosítása, valamint gyakran a logikája is, ami eltér a korábbi levéltári gyakorlattól. 2010-ben még azt mondta ki a törvény, hogy a Magyar Országos Levéltár illetékességi körébe — a szokásos felsorolás mellett — az országos hatáskörű szervek és ezek közveden felügyelete és irányítása alá tartozó intézmények tartoznak. 2011-ben már a központi államigazgatási szervek és a közveden felügyeletük és irányításuk alatt működő egyéb állami szervek szerepelt a szövegben, és a területi levéltárak illetékességébe tartozott minden más levéltár illetékességi körébe nem tartozó egyéb szerv, valamint a központi államigazgatási szervek területi szervei is. Ezeket az előírásokat igyekeztek a levéltárak szem előtt tartani. Ugyanakkor a levéltári integrációt magába foglaló jelenlegi törvényi szabályozás már csak a Magyar Nemzeti Levéltár illetékességi körét taglalja, a megyei tagintézményekét, illetve az Országos Levéltárét nem különíti el, lehetőséget adva ezzel az MNL-en belük önálló szabályozásra az MNL Szervezeti és Működési Szabályzatában. Tovább bonyoktja a kérdést a törvény jogelődök iratanyagára vonatkozó előírása is, ami a fenti közigazgatási változások tükrében újabb terheket róna a levéltárakra. Emellett már kezdetektől felmerült az a racionáüs érv is, hogy célszerűbb lenne egyes vidéki székhelyű, országos illetékességű szervek felügyeletét a közek megyei levéltá22
