Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Kilátó - KÖCZE LÁSZLÓ: A gazdasági levéltárügy Nagy-Britanniában
Köc^e László lános gyakorlatnak volt tekinthető.2 A termelőcégeknél az üzemszerű működés biztosítás indokolttá tette a fokozottabb figyelmet a termékekhez kapcsolódó iratok iránt (például a műszaki iratok vagy receptúrák). A vállalatok egyre tekintélyesebb múltja és közelgő évfordulói is élénkítették az érdeklődést: a 20. század fordulójára háromszáznál is több — többé-kevésbé a nyilvánosságnak is szánt — cégtörténetet eredményezett. Ezek a lépések azonban megmaradtak az egyes cégek tulajdonosainak privát döntéseinek keretén belül, és a vállalati iratokról való gondoskodást 20. század elején inkább ad hoc döntések sorozata jellemezte. A húszas években egyre intenzívebbé váló brit gazdaságtörténet3 szintén nem elhanyagolható szerepet játszott a gazdasági levéltárügy történetében, hiszen a tudományterület képviselői kezdettől fogva a vállalati iratok fontosságára hívták fel a figyelmet. Az egymással konvergáló folyamatok azonban a harmincas évekig nem írták fölül az iratok megőrzését kísérő érdektelenség és megsemmisítés általánosnak tekinthető gyakorlatát.4 Ebben a helyzetben fontos állomást jelentett a Gazdasági Levéltári Tanács (Business Archives Counál — BAC, 1952-ig Council for the Preservation of Business Archives — CPBA) felállítása 1934-ben. A CPBA-ban a vezető pozícióban lévő levéltárosok mellett, vállalatvezetők, valamint gazdaságtörténettel foglalkozó egyetemi oktatók és könyvtárosok foglaltak helyet. A szervezet eredeti célkitűzése szerint, amelyről a The Times számolt be, a gazdasági iratok jelentőségének — főként gazdaságtörténeti vonatkozású — tudatosítása mellett, az iratok megsemmisülésének veszélyére akarták felhívni a figyelmet. A Tanács feladatának tekintette — az iratok megőrzését segítő tanácsadáson, illetve a veszélyben lévő iratok közgyűjteményekben való elhelyezésének megszervezésén túl — a meglévő irategyüttesek feltérképezését is, mégpedig a száz évnél régebbi gazdasági iratok kérdőíves regiszterének felállításával.5 A magánszereplők (cégek, tulajdonos-családok, szervezetek) együttműködésére épülő, ebben az időszakban teljesen unikálisnak mondható kezdeményezés néhány év után már eredményeket is hozott, ugyanis a Birminghami Központi Könyvtár közreműködésével elkészült a Midland területét átfogó nyilvántartás és megindult — a londoni kezdeményezéshez hasonló — walesi, illetve skóciai területeket érintő regiszter kialakítása is.6 Mindazonáltal a Tanács tevékenysége ebben az időszakban főként A. V. Judges, a London School of Economics tanárának, a szervezet titkárának kezdeményezésére és munkájára épült, majd a második világháború alatt a szervezet működése teljesen megakadt, s ez az „alvó” állapot a következő évtizedben sem változott. Ezt a helyzetet a Tanács létszáma is 2 Green, 1991. 5. 3 Ebben az időszakban a gazdaság- és a vállalkozástörténet még nem vált el élesen egymástól. 4 Green, 1991. 7-8. 5 MATHIAS, 1984. 1. Eredetileg Eileen Power, a London School of Economics (LSE) oktatója javasolta 1932-ben William Beveridge-nek, az LSE vezetőjének. Az elképzelést jelentős részben a pár évvel korábbi harvardi példa inspirálta: a felállítandó szervezet feladata a londoni gazdasági iratok és vállalati levéltárak felkutatása lett volna, míg a LSE Könyvtára a veszélyben lévő iratoknak adott volna otthont. Uo. 3—4. Az egyesült államokbeli kortárs eseményekről lásd KÖCZE, 2013A. 25—17. 6 Mathias, 1984. 9. 16