Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Mérleg - Helytörténész jubileuma – két kötetben (Mezey László Miklós )
Mérleg 76 Kevés olyan tudós kutatót i s merek, aki ennyire hamar rátalált élethi vatására , ilyen elszán tan készült a pályájára, és ennyire hűen dolgozott volna céljai eléréséért, mint ő. A harmadik és bizonnyal a legnyomósabb ok, hogy Labádi Lajos negyvenévnyi pály á- ja alatt több mint ezernégyszáz (!) helytörténeti tárgyú publikációt te tt le a honi tudom á- nyosság és ismeretterjesztés asztalára, és akkor még nem beszéltünk az általa szerkesztett kötetekről, a vezetésével rendezett kiállításokról és konferenciaszerepléseiről. Kétségtel enül egyike Csongrád megyei legismertebb – és tegyük ho zzá, legnépszerűbb – helytörtén é- szeinek. Olyan munkásságot tudhat maga mögött, amely megkerülhetetlenné teszi elért eredményeit. Korunk helytörté nésze, ha bármilyen, 18 . századdal kezdődő délalföldi t é- mában kutatásába kezd, alapozó tájékozódása során kike rülhetetlenül Labádi Lajos írása inak tucatjaival talá l kozik. A Georgiades Ildikó és Tánczos Roland szerkesztette kötet a Festschrift ek ama vegyes válf aját képviseli, amelyben a méltatott személyiségről szóló, őt bemutató, előtte tisztelgő írások is helyet kaptak, ugyanakkor a pályatársak, tisztelők a saját kutatásaik eredményeiről is számot adnak egyegy hosszabbrövidebb tanulmány vagy esszé formájában. Ennek me gfelelően a kötet első részében olvasható köszöntők Labádi Lajost, a tudós levéltárost, a helyt örténész kutatót, a kiállításrendezőt, az ismeretterjesztő szakírót, a remek előadót, a megyei helytörténeti munka aktív szervezőjét méltatják. A kötet levéltáros szerkesztői, t ovábbá Karol Biernacki , a szegedi Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, azután e lődje, Blazovich László nyugalmazott megyei igazgató, végül az Oppidum Csongrád Alapítvány vezetői mindmind úgy méltatják a helytört é nészt, a kollégát, a munkatársat, hogy aközben emberi alakját, ritka jellemerőről tanúskodó k i tartását, szívós munkabírásá t, következetes életútját, a mindig csak „ügyeket” szolgáló tántoríthatatlanságát és kevesekkel összemérh ető teljesítményét ért é kelik. A laudációk után, a kötet főtestében olvashatók a pályatársak, tisztelők ama -- saját kutatási témáikban született -- dol gozatai, amelyeket Labádi Lajos köszöntésére, a negyv enedikhatvanadik évfordulójára küldtek a kötet szerkesztőinek. Az itt közölt írások tú lnyomó többs é ge délalföldi topográfiájú és helytörténeti témájú tanulmány. Vörös Gabriella , a szentesi Koszta Józse f Múzeum volt igazgatójának, a jelenlegi egyetemi tanárnak régész eti tárgyú dolgozata a délalföldi szarmata sírokból előkerült bronz- és vastűk leletanyagát mutatja be ( „ Tűk a szarmata sírokban ” ). A szerző részletesen beszámol a különböző típ usú és funkci ójú tűkről: a tűknek a sírokban való elhelyezkedéséről, egykori használatukról és rögzítésük módjáról. Megállapításait gazdag szakirodalmi alátámasztottsággal és szeml é- letes rekonstrukciós rajzok közlésével teszi teljessé. A Szegedi Tudományegyetem tanszé kvezető tanára, Marjanucz László – aki mellesleg Labádi Lajos évfolyamtársa volt a tanárké pző főiskolán – a maroslelei püspöki uradalom gazdálkodásáról ad rövid áttekintést ( „ A maroslelei püspöki uradalom kialakulása és gazdálkodása ” ). A makóiak által alapí tott és 1873ban önállósult község földjeit a csanádi püspökség birtokolta, ettől az uradalomtól bérelték a földeket a gazdálkodók. A szerző pontosan föltárja az itteni gazdálkodás jelle mzőit (pl. a juhtenyésztés jelentőségét), nyomon követi az uradalom tö rténetét egészen az 1945. évi földreformig. Az 1848 – 18 49es szabadságharc történetének egyik tragikus mo zzanatát idézi föl a makói levéltáros, Gilicze János tanulmánya ( „ Debelyacsai menekültek Makón, Szentesen és Hódme zővásárhelyen 1848 – 1849ben ” ). A bánát i Debelyacsát 1848. szeptember 8án fölégették a szerbek, a település lakói északra menekülvén már szepte mber hónap folyamán megjelentek a DélAlföld nagyobb városaiban. (Második hullámuk 1849 első felében érkezett a térségbe.) Az eredeti források szövegéb ől sűrűn citáló szerző fölidézi a történteket, a két menekülthullám érkezését, a hontalanná vált magyarok ellát á-
