Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - FIZIKER RÓBERT: „ALLES GEPRÜFT UND ERWOGEN”? A Habsburg-Lotaringiai család és az első világháború
A HabsburgLotaringiai család és az első világháború 69 egyetlenegyszer „lázadt fel” a németekkel szemben: 1918 áprilisában német gabon aszállít ó kat foglaltak le, hogy a császárváros lakosságát élelmezni lehessen. 54 A császár az utolsó pillanatig integrációs tényezőként próbálta feltüntetni magát – kevés sikerrel. A Monarchia népeinek elszakadási proklamációira válaszul Károly 1918. október 16án kelt manifesztumában kinyilvánította, hogy „legfelsőbb beleegyezését adja a Monarchia föderatív átalak ításához,” és a nyugati birodalomrészben, tehát a magyar kor ona országai nélkül létrejövő független államok szövetsége, a „Nagyausztriai Egyesült Á llamok” élére kíván állni. 55 A legenyhébb kommentár szerint „a kiáltvány szövege most is csak a régi osztrák j elszót igazolja: későn és akkor is csak féligmeddig” . 56 A nyilatkozatban megszólított népek is „féligmeddig” hallgattak uralkodójukra: közreműködtek a „ne mzeti tanácsok nagy műv é ben” , de ezek nem a Birodalmi Tanács képviselőiből álltak , és nem azért jötte k létre, hogy érdekeiket a kormánnyal való érintkezés során érvényesí t sék. Károly már 1917. májusi, a több mint hároméves szünet után összehívott parl amentben elmondott trónbeszédében egyik alapvető céljaként egyenjogú népek sz a bad, nemzeti és kulturális fejlődéséről beszélt, de ennek megvalósítására azért sem került sor, mert csak „tanácskoztak és kotlottak az ügyön”, ahogy ezt Károly maga is elisme r te. 57 Mindez olyan politikusgarnitúra asszisztálása mellett történt, akik „túl hosszú ideje vártak már egy m iniszteri posztra, semmint hogy ne akarnának felszállni a süllyedő hajóra” , hogy azt „Őfelsége titkos tanácsosaként” , megfelelő érdemrendekkel dekorálva és tisztes nyu g díjjal hagyhassák el. 58 A fegyverszünet megpecsételte a Monarchia széthullását. Tragikus közjátékként kommunikációs problémák miatt mintegy négyszázezer katona került olasz fogságba Vittorio Venetónál. A felelősséget ezért azonban már nem Károly viselte: a M o narchia fegyveres erőinek utolsó főparancsnoka 1918. november 3tól Hermann Kövess vo n Kövessháza , erdélyi szász tábornagy volt. A Habsburg Birodalom 1,2 millió katona él etével fizetett rosszul értelmezett nagyhatalmi érdekeiért, 3,5 millió volt a sebesültek száma és 2,7 millióan estek hadifogságba. 59 Károly írásban (ceruzával) lemondott az á llamügyekben való további részvételről (és nem a trónról), kijelentette, hogy nem terh eli felelősség a háború kirobbanásáért, és elismer (és nem elfogad) minden, az álla mformát érintő döntést, 60 majd a morvamezei Eckartsau kastélyába költözött, amelynek a blakából arra a mezőre nyílott kilátás, ahol 640 évvel korábban Habsburg Rudolf az O ttokár cseh király elleni csatában megalapozta a dinasztia hatalmát. Karl Rennert, az új ideiglenes kormányfőt azért nem fogadta, mert az nem az előírásoknak megfelelően j elentkezett nála. Jellemző ugyanakkor, hogy amikor még novemberben elküldött egy udvaroncot a Hofburgba, hogy az ruhát ho z zon a gyerekekn ek, az őr azt üzente neki, nyújtson be kérvényt a köztársaság t u lajdona felett őrködő Államtanácsnak. 61 54 A CKERL , 2008. 78. 55 A kiáltvány szövegét közli pl. B AIER – D EMMERLE , 2003. 41 – 43. 56 P OHL – V OCELKA , 1995. 475 – 476. 57 Uo. 477. 58 D RIMMEL , 1985. 139. 59 P OHL – V OCELKA , 1995. 482. 60 A lemondó nyilatkozatot közli pl. K LEINDEL , 1978. 291 – 292. 61 A két közjátékról lásd: L ACKNER , 2008.
