Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Mérleg - Lefoglalások, kisajátítások és kárpótlások. Levéltárak és könyvtárak a 20. században. (Garadnai Zoltán)
Mérleg 65 5. A hódítóknak t öbb idegen nyelvet (a meghódított nép nyelvén kívül latin, görög, héber, stb) is ismerniük kellett, fel kellett ismerniük az értékeket, azokat fel kellett becsülni, és döntést kellett hozni a szállításról, vagyis komoly szakmai háttérapparátus kellett a mu nkához. Ennek feltárása, a döntésmechanizmus tisztázása szintén szükséges. 6. A németek esetében a kisajátításoknak és az értékek elszállításának teki ntélyes anyagi költségei voltak, a szállításhoz személyzetet és technikaiműszaki feltételeket is biztosítan i kellett, amely koordinálást igényel. Az oroszok esetében „a minden mozdíthatót vinni” elve érvényesült, így az ad hoc esetek lehető legteljesebb feltárása kell törekedni. 7. Meg kell ismerni a szereplők személyes motivációit, a munkák végreha jtóit, és azt, hogy közöttük milyen kapcsolat volt. Feltételezhető, hogy az eltérő szervezetek rivalizáltak egymással, a különböző szereplők (a dö ntéshozók, a történészek és a levéltárosok, könyvtárosok) érdekei, vél eményei között eltérések voltak. 8. Az elrabolt iratok, k önyvek teljességét n em lehetett feltárni, így a folyta tni kell a munkát, ami az alapkutatások kiterjesztését igényli. Egyértelmű számunkra, hogy olyan nemzetközi kérdésről van szó, amely országhatá rokon túlnyúlva a 21. század elejére már a nemzetközi kap csolatok önálló területévé és szakdiplomáciai feladattá vált. Ez a kérdés kapcsolódik a holokauszthoz, de tágabb é rtelmezésben a háborús bűnök feltárását – azok elévülhetetlenségét – is jelenti. Ezzel párhuzamosan a téma elemzése során olyan demokratikus é rtékekkel is szembesülünk, amelyek az emberi jogok tiszteletére, a magántulajdon, a kulturális örökség védelmére, és a demokrácia fontosságára hívják fel a figyelmünket. Levéltárosi szemszögből értékelve a kérdést, láthatjuk, hogy a kisajátítások és a rabl ások ügye érinti a levéltári iratoknak és a könyvtári állományoknak a proveniencia elvén történő rekonstrukcióját, így levéltár elméleti és levéltárközi diplomáciai kérdés is, vagyis az általános következtetések tanúságként és tanulságként is szolgálhatnak számunkra. Legnagyobb sajnálatomra azonban a magyar kultúrkincsek elrablását, kis ajátítását nem tárgyalták, magyar előadókat nem hívtak meg a konferenciára, de ennek okainak tisztázása és a magyar tapasztalatok elemzése meghaladja a könyvismertetés kerete it. Azt azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár ne mze t közi kapcsolatainak egyik alapeleme lehetne a csatlakozás ezekhez a kutatásokhoz, a magyar sajátosságok megjelenítése a nemzetközi kapcsolatokban. Ezekre már volt pé lda a kilen cvenes években, és a Moszkvában található magyar levéltári delegátus a m agyar levéltárak „nagyköveteként” szolgálhatja a közös ügyünket. Őszintén bízom a bban, hogy a korábban elkezdett munka fokozatosan „beérik”, és a nemzetközi kapcs olatokban annyira font os idő és türelem fokozatosan az előnyünkre szolgál, amihez természetesen a szakmai munka adhatja az alapokat. Ennek a tanulmánykötetnek az egyik legfontosabb tanulsága ez lehet a számunkra! Garadnai Zoltán