Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Horváth J. András 40 tározott felfogással re n delkezik a társadalmi fejlődési f olyamat egészéről, s mindennek helyt álló értelmezése n kell alapulnia . Egy ily en értelmezésnek természetesen a lehető legközelebb kell állnia a való sá ghoz, amely a történeti és a tá rsadalomtudományi kutatási módszerek összekapcsolására sarkall, s amely a társadalomtörténeti módszertan ismeretelméleti alapkövetelménye folytán a kis k utatási egységek, az áttekinthető és értelmezhető társadalmi struktúrák elemzését igényli. 29 E módszertan segítségével a levéltárosok megkísér e lhetik , hogy az egyéni történelmi jelenségekből cselekményláncolatokat állíts a nak össze, sorozatokká szervezzék ők et, s rövid időszakokra érvényes oksági össz e függéseket állapítsanak meg a tendenciajellegűnek felismert szabályszerűségek között, s számos hasonló jelenséget egyetlen típusba sűrítve, 30 szerkezeti jellegű kapcsolatokat határozzanak meg. Ez az után lehetővé teheti, hogy az egyedi jelenségek kritikus száma és dinamikája, felhajtóer eje fol y tán felismerhessük az állandó jelleg űnek tekinthető viszonyokat . A társadalomtudományok módszertani segítségére támaszkodva, valamint a tö rténész hermeneutikai megközelítésé t alkalmazva a levéltáros immáron kialakíthatja egy meghatározott társadalomfejlődési korszakra vonatkozóan azt az értelmezési keretet, amely szűkebb szakmai feladatkörébe tartozik. A múlt emlékképeinek ekként való fe lidézése, egyfajta durvarácsozatú törté neti őskép vagy előkép megidézése nyomán a l evéltáros a vonatkozó iratanyag biztosításával lehetővé teszi a történész számára, hogy megalkothassa a saját történeti képét , felfogását. Ennek a levéltárosi tevékenysé g nek az a célja, hogy az irategyütteseket o lyan értékrangsorba állítsa, amely társadalmi jelent ő- ségű történelmi jelenségekre támaszkodik. Mindezen megfontolások nyomán fölmerül a kérdés, hogyan és mi módon al akí tsa ki a levéltáros felfogását a múltról , amelynek segítségével ki tudja választani a tö rt é- neti értékű iratokat . A megfelelő kiindulópont érdekében térjünk vissza röviden k orábbi gond olatmenetünkhöz. A korábbiakban részletesen taglaltuk a történeti kutatás kiszolgáltatottságát a levéltári forrásoknak , s a múltról alk o tott képünk minden esetbe n igen közvetett. 31 Hi szen még a kortársak is csak külön visszaemlékezési folyamat nyomán képesek megidézni az átélt élményeket. Saját tapasztalatunkból is tudhatjuk, hogy emlékképeink milyen megbízhatatlan ok, s azok az idő múltával még megbízh ata t lanabbak lesznek. Ezért, ha nem szeretne a történész puszta fantazmagóriákat gyá rtani, illetve nem óhajt ilyenekre támaszkodni, kénytelen konkrét tanúságtételeket, d okumentumokat figyelembe venni, még a legközvetlenebb múlt esetében is. Adott tö rténelmi jelenségeke t tü kröző források már csak azért is szükségesek a történész szám á- ra , hogy ellenőrizhesse a múltra vonatkozó koncepcionális elképz e léseket . Ennek megfelelően a levéltáros is az egyedi jelenségek figyelembe vételével alakí tja a múltra vonatkozó felfogását , s al kalmazza azt a levéltári állomány létrehozása s o- 29 157. sz. j. S CHIEDER , T HEODOR : Angewies en auf zufä llig Bewahrtes. Die Geschichte und die Sozialwissenschaften. Frankfurter Allgemeine Zeitung . Nr. 271. 1967. november 21., 13. 30 158. sz. j. Vö. különösen: P ITZ , E RNST : Geschichtliche Strukturen. Betrachtungen zur angeblichen Grundlagenkrise der Geschichtswissenschaft. Historische Zeitschrift . 198 . 1964. 290. 31 159. sz. j. Lásd fent ebb, a 12. oldalon írottakat. [Itt a történetírá s és a levéltári anyag sokrétű különbs é- géről esik szó. – A f ord. ]
