Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? 37 H ANS B OOMS TÁRSADALMI REND ÉS LEVÉLTÁRI ANYAG: A LEVÉLTÁRI FORRÁSÉRTÉKELÉS PROBLEMATIKÁJÁHOZ (Részlet) [...] Az a kérdés, hogy miféle „valós megoldással” szándékozunk előállni az iratérték elés problémáját illetően, s mi módon közelítjük meg ezt az alapvető munkatevékenys é- get. Hacsak nem óhajtjuk ezeket a feladatokat a jövőben pusztán információs szake mberekre [ Informationswisssenschaftler ] bízni, s levéltáraink nem alakulnak muzeális lerakat tá , komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megbirkózzunk a szakmát ért e ddigi legsúlyosabb kihívással. Megoldás t kell találnunk ugyanis arra, hogy az egyre n ö- vekvő terjedelmű iratanyagot használható és tárolható minőségű dokumentációs örö kségként kezelhessük. Azt már megállapítottuk, hogy e hatalmas tömegű anyag pusztán elvi és igazgatási szempontú kontrollja a mod ern technika által biztosított adatfeldo lgozó eljárások útján önmagában nem jelent megoldást. Megpróbáltuk nyilvánvalóvá tenni, hogy siker csak akkor érhető el, ha a levéltárosok az iratértékelési folyamat során képesek elvi alapon elbírálni az t az anyago t , ami a konkrét döntést lehetővé teszi sz á- mukra. Ennek az igénynek a teljesítése nem kapcsolódik persze ahhoz a megközelíté shez, amely az iratképző [intézményi hierarchiából fakadó] „funkciójából” indul ki, s amely azt a mennyiség i szemléletet érvényesíti, hogy egymás után s elejtezi a regisztratúrákat. Így végül csak arra a tevékenységre vonatkozó dokumentumok m aradnak meg, amelyeket az iratképző teljes szerkezetét véve figyelembe lény e gesnek és végleges en megőrzésre érdemesnek tekintenek. Igyekeztünk érzék eltetni, hogy ilyen „funkcionális elvek” nem elégségesek egy iratképző levéltári anyagának k i alakításakor. Időkö zben a levéltáros szakma felismerte , hogy az állami levéltárak azért is felelősek, hogy ne csak azokat az iratokat gyűjtsék, amelyek az illetéke sségi t e rületükön az állami szervek hivatali tevékenységén ek összességét dokumentálják, hanem a nem közhivatali iratokat is. 19 A levéltárosok nak gyűjtőterületi munkájuk során erre a következtetésre kellett jutniuk , mivel nyilvánvaló volt, hogy a kormányhiva talok tevékenységének ö szs zessége nem egyenlő a történeti – politikai élet egészével. A forrásanyag értékelését ill etően mégsem voltunk kellően tudatában annak, hogy nem lehetséges az iratértékelé shez szükséges elveket a levéltár adott illetékességi körét fig yelembe véve csakis az á llam nélkülözhetetlennek tekintett funkcióiból eredeztetnünk. Vagyis a továbbiakban már nem tekinthetjük az iratképző szervek irattermelési és iratkezelési tevékenységét az értékelés egyedüli bázisának. Ilyen előfeltételek fennállás a esetén nem szabadulh a- 19 147. sz. jegyzet: B OOMS , H ANS : Grenzen und Gliederungen zeitgeschichtlicher Dokumentationen. Der Archivar, 19 . évf. 1966. 35., 41.
