Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - HÍREK - „Jubileumi emlékápolás” – A 40. Hajdú-Bihar Megyei levéltári napok (Brigovácz László)

Hírek 96 vezetőjével, akár írástudatlan személlyel állt szemben. Emberi és szakmai tartása a levéltári pá-

lyáját 1971-ben indító Uri Sándorné szemében példaértékű, túlzás nélkül nevezhető csodálatra

méltónak. Orosz István vele kapcsolatos kutatói emlékeit idézte a megjelentek elé, beszélt arról, hogy

először 1957-ben járt a levéltárban, s Komoróczy György nem sokkal ezután felajánlotta szá-

mára a tegeződést. Szabó István tanítványaként több anekdotát ismer Komoróczy Országos

Levéltárban töltött időszakáról, s tudja, hogy Szabó Istvánnal mindvégig igen jó személyes viszonyban állt. Legnagyobb levéltári szakmai érdemének az iratanyag rendezését nevezte. Róla

szóló történeteinek sorát Komoróczy György gyermekei: Emőke és Géza, az Eötvös Loránd

Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszékének professor emeritusa, valamint a felesége állásának megmentéséért máig hálás Mervó Zoltán folytatták, elidőzve Komoróczy napra pontosan nem ismert születési dátumánál, tanulmányainál, s

mások mellett ünnepi beszédeinél. A Levéltár hajdani vezetőjének emlékestje felidézte a szintén híres előd: Herpay Gábor alakját is. Petheő Judit, a Hajdú vármegyei főlevéltárnok unokája beszélt a Földes község története című munka születéséről, s más iratokkal együtt átadta Otrokocsi Fóris Ferenc Herpay Gábor

fordításában „Fenevad dühöngése… – Furor bestiae…” címmel megjelent műve egy példányát a Levéltár könyvtára számára. Herpay Gábor tudományos önépítéséről szólva megemlítette, hogy

nagyapja 1917 júniusában kapta doktori címét, s bár soha nem láthatta, mégis mindenkor maga

közelében érzi őt. Beszédét követően a Levéltári Napok első napjának záró mozzanataként Radics Kálmán

megnyitotta a Levéltárosok Arcképcsarnoka címmel a kétnapos eseménysorozat középpontjában

álló nevezetes levéltárosokról a Komoróczy György Kutatóteremben rendezett kiállítást. A második nap délelőttjén Hajdú-Bihar Megye Székházának Árpád terme közigazgatástörténeti konferencia helyszíne volt. Kocsis Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat alelnöke és Szendiné Orvos Erzsébet nyitószavai után előadások hangzottak el Bihar és Hajdú

vármegyék, Bihor, valamint Hajdú-Bihar megye közigazgatási beosztásáról. Elsőként Szálkai

Tamás, a Levéltár levéltárosa beszélt Bihar vármegye rendi korszakbeli közigazgatásáról, megemlítve, hogy 1552-ből maradtak fenn az első, közigazgatás-történeti szempontból hasznosítható források: olyan adatsorok, melyek révén elhatárolhatók egymástól a szolgabírók illetékességi, működési területei, azaz a 16. század közepének járásai határai. Későbbi időszakokra vonatkozóan elsősorban a különböző összeírások használata mellett érvelt, térképeivel igazolta, hogy a forrástípus közigazgatás-kutatáshoz is alapvető adatokat szolgáltathat, segítségével a 17.

századtól a 19. század közepéig jól követhetők a vármegye járási felosztását érintő változások.

Befejezésként röviden szólt a Hajdúkerületről, a hajdúvárosok igazgatására vonatkozó első,

1613-ból származó utasításról, és II. József közigazgatási reformjainak hatásáról. Őt követve Szikla Gergő, a Levéltár főlevéltárosa tekintette át Bihar és Hajdú vármegyék

közigazgatásának az 1848–1849-es szabadságharctól Hajdú-Bihar megye megalakulásáig eltelt

száz év során végbement változásait. Szólt az abszolutizmus közigazgatási átalakításairól (koronatartományok, kerületek, járások), térképek és táblázatok segítségével kivetítőn ábrázolta a

néhány évig egymás mellett létező Észak- és Dél-Bihar vármegyét, Bihar öt-harmincöt évet

megérő járásrendszereit, Csonka-Bihar vármegye felosztását, és felvázolta Hajdú vármegye közigazgatását járásokkal, rendezett tanácsú városokkal. Előadásában hangsúlyossá tette, hogy járá-

si és járásbírósági székhelyek nem mindenkor estek egybe, a főszolgabíró lakhelyéül (hivatali

működésének központjául) szolgáló település nem vált azonmód járási központtá. Hasonló bizonytalanságokra, az állandóság hiányára utalt Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem

docense is, aki a Bihor megye közigazgatási beosztását 1920–2013 között érintő módosításokat

vette számba. Rámutatott arra, hogy Trianon következményeként egyes községi határok nem