Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - MÉRLEG - Felekezeti társadalom – felekezeti műveltség. Rendi társadalom – polgári társadalom (Csik Tamás)
Mérleg 90 érvényre juttatni, amelyek gyakran konfliktusokat eredményeztek a régi, patrícius polgársággal vagy éppen a meghatározó, helyi felekezettel. Mindez nem így történt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű esetében. Mint Nagy Péter bemutatta, az üzem és az Ózdon jelen lévő felekezetek között igen szoros kapcsolat alakult ki. A szerző szerint a vasmű vezetése és a helyi egyházak igen aktív együttműködést alakítottak ki, főként szociálpolitikai téren. Mindennek eredményeként a vizsgált időszakban (1881–1940) nem erősödött meg a munkásmozgalom sem a jelentős ipari központnak számító térségben. Az egyházi támogatás természetesen országos szinten is megnyilvánulhatott, méghozzá olyan kérdé- sekben, amelyek a hitvallással valójában csak nehezen voltak összeegyeztethetők. Szabó Dániel az első világháború kitörésekor jól érezhető háborús lelkesedés és az egyházi vezetők nyilatkozatai közötti összefüggésre, ezek fogadtatására világított rá. A szerző szerint, bár kisebb különbségek lehettek a nyilatkozatokban, de minden esetben jelen volt a háború, mint a „szükséges rossz” motívuma, és végső soron az állami célok támogatása is. Szabó Dániel szerint leginkább ez utóbbit olvashatták ki a hívek a nyilatkozatokból, ami végső soron a kisebb közösségekben jelen lévő, erős egyházi tekintély jelenlétére utalt. Mindezt nagyon is érezhették a ’30-as évekbeli turanista mozgalom tagjai. Szécsény Mihály az egyházi és állami tekintéllyel is szembeforduló mozgalom sorsára mutatott rá tanulmányában. Az eset már csak azért is tanulságos, mert a turáni népek közösségét hirdető és élesen kereszténységellenes mozgalom saját propagandájával teljesen elszigetelte magát nem csak a többségi társadalomtól, de szembefordult úgy az államhatalommal, mint szinte mindegyik, mérvadó felekezettel. A kötet – a felekezetek és a művészet közötti kapcsolatot elemző – zárófejezetében Papp Gábor György a historizmus építészetének katolikus templomokra gyakorolt hatását mutatta be. A szerző helyesen utalt a vallási, demográfiai (folyton növekvő népességtömö- rülés a városokban) és az állami-ideológiai (ideologizált múlt bemutatása) szempontok keveredésére a protestáns és a katolikus felekezetek templomépítészetében. A művészettörténész szerint mindez utalhat az előbbi felekezetek közötti választóvonal -- későbbi évtizedekhez képest -- halványabb jellegére is. A fejezet második írásában Molnár Sándor Károly a kegyesség történetének vizsgálatával hozott újabb szempontot és egy sajátos forrástípust az eddigiek mellé. Már a kutatási téma jellege is olyan, hogy hagyományos, levéltári forrá- sok alapján elég nehéz megragadni, így a szerző inkább Adolf Menzel és Csók István liturgikus témájú képeit használta fel forrásként, mint az adott korra vonatkozó pillanatfelvételeket. Tanulmány írója végkövetkeztetésként megjegyezte, ebben az esetben az eltérő kegyességi szokások mögött akár az egyes protestáns felekezetek közötti eltérő társadalmi struktúra is tükröződhetett. Talán nem meglepő, de a tanulmánykötet írásai nem illeszthetők egyértelműen 19. század, mint a második konfesszionalizáció kora paradigmájába. A bevezető tanulmányok arra utaltak, hogy ez nem feltétlenül volt cél. Ennek ellenére majd minden tanulmányban előkerült a felekezeti befolyás. Ezt a kérdést azonban érdemes szétválasztani az egyházak gazdasági-, társadalmi erejére és a hívek lelkiségére. Az előbbi esetben elmondható, hogy még a huszadik században is nagyon jelentős felekezeti hatásról beszélhetünk (társadalmi tekintetben akár a mai napig), ami viszont a lelkek feletti hatalmat illeti: jobb elfogadnunk, hogy száz éve élt emberek lelkébe csak igen nehezen pillanthatunk bele. Véleményünk szerint mindez távolról sem csak üres bölcselkedés, mivel a paradigma így további, kisebb kö- zösségekre is fókuszáló kutatásra és megfontolt megfogalmazásra ösztönöz. Csik Tamás
