Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁR PEDAGÓGIA - VÁGOLA ÉVA: A tanórán kívüli oktatás és az élménypedagógia pszichológiai, pedagógiai szempontjai és előnyei

A tanórán kívüli oktatás és az éménypedagógia… 67 ként kell kezelni. Az új tudományág elnevezése pedológia lett. E mozgalomnak köszönhetőek a gyermeki képességeket vizsgáló, feltárni tudó módszerek. De vizsgálatokat végeztek

a gyermeki játék, gyermekrajz, gyermeki beszéd stb. területén is. Az irányzat képviselői

roppant jelentős, korábban nem látott hatást gyakoroltak a pedagógiaelméletre és a reformpedagógia fejlődésére. Tudományos lélektani megfigyelések, vizsgálatok alapján tudományos módszerekkel ellenőrizhető, spekulációmentes, reális neveléstudományt hoztak

létre! Ezzel létrejött a kísérleti pedagógia.

7 Eduard Claparède svájci orvos, pszichológus

(1873–1940) a gyermektanulmányi mozgalom és a kísérleti pedagógia kiváló képviselője

volt. Módszertana a tantervről a tanítványra helyezte a figyelmet. Claparède szerint a gyermekkornak biológiai jelentősége, funkciója van, mégpedig az, hogy a sajátos gyermeki tevékenységformák, az utánzás és a játék segítségével készítse fel a gyermekeket a felnőtt lét

feladataira. A játék funkciója a gyermek jelenlegi szükségleteinek aktuális és közvetlen kielégülését adja, de nem csupán a jelenben, hanem a gyermek jövőjében nyer értelmet. A já-

ték tehát előgyakorlat. A gyermek egyéni sajátosságaihoz igazodó iskola eszményének jellemzői a következők:  a gyermek a pedagógiai célok és módszertani választások középpontjába kerül;  hagyjuk megélni a gyerekkort, tiszteletben tartva sajátosságait, fejlődési szakaszait

(a gyermek nem kis felnőtt és nem az a nevelési cél, hogy minél előbb felnőttet faragjunk belőle);  az iskola támaszkodjon a gyermek egyéni képességeire, fejlessze azokat;  az oktatás tartalma ne haszontalan ismeretanyag legyen;  életszerű tevékenykedtetéssel kedveltessük meg a munkát;  a tanítási processzus aktív szereplője legyen a gyermek, építsünk cselekvési vágyá-

ra, játékkedvére;  a nevelés eszköze ne a jutalmazás, hanem a feladat iránti érdeklődés legyen

(intrinsic motivációra való építés);  az engedelmességet, külső fegyelmet váltsa fel a gyermek munkavágyából fakadó

belső fegyelem;  a pedagógus munkatárs, segítő legyen. A fenti elvek szerint működő gyermek- és cselekvésközpontú „új iskolákat”, más szóval

gyermekléptékűeket, a reformpedagógiai irányzatok teremtik meg. A reformpedagógia közös alapelvek mentén szerveződő olyan pedagógiai áramlatok

elnevezése, melyek a hagyományos iskola átformálását, megújítását tűzik ki célul. A reformpedagógiai gondolatok a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve szerveződtek jól körülhatárolható irányzatokká.

8 Julius Langbehn, német pedagógus (1851–1907) számít a művé-

szetpedagógiai irányzat megalapozójának. Követői a hagyományos iskolákból hiányolták az

alkotóképesség fejlesztését. Ők ugyanis figyelembe vették a gyermeki alkotás sajátosságait,

hogy a gyerekek ne kész modelleket másoljanak, hanem lehetőséget kapjanak a spontán

önkifejezésre, hiszen a gyermekművészet az önkifejezés eszköze. Az irányzat által elterjedt

a rajz bekerülése az oktatásba. Felhívták a figyelmet arra, hogy a zenei nevelés tánccal, já-

tékkal segíti a harmonikus személyiséggé válást. A színjátszás az önismeretet és a másik

ember megismerését szolgálja. Elveik között szerepel az öntevékeny munka, melynek során a tanulók megbízásokat kapnak. Közös munkájukat együtt megtervezhetik, és minden- 7 Uo. 494. 8 Uo. 503.