Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - VÖLGYESI ZOLTÁN: Az oral history kialakulása, nézőpontjai és forrásértéke

Az oral history kialakulása nézőpontjai és forrásértéke 17 több egyetemen tanszéke is alakult. 1996-ban, Göteborgban, a 9. nemzetközi oral history

konferencián megalakult nemzetközi szervezete, az International Oral History Association

(IOHA), amely a következő évben, 1997-ben elindította saját folyóiratát is „Words and

Silences” címmel. Az irányzat megőrizte interdiszciplináris jellegét, s a közös témákon, tanácskozásokon keresztül a történettudomány egyfajta híd szerepet is betölt a társadalomtudományok között. Napjainkban olyan divatos történeti irányzatok alkalmazzák előszeretettel, mint a mikrotörténet, az Alltagsgeschichte (mindennapok története), a gender

studies (társadalmi nemek kutatása), a kultúrtörténet és a mentalitástörténet, a családtörté-

net és a helytörténetből kinőtt community history (közösségek története), valamint a

public history, s a sort még folytathatnánk. Ennek is köszönhető, hogy évente oral history

projektek sokasága indul, s napjainkban már rengeteg oral history gyűjtemény működik,

főként könyvtárakhoz, egyetemekhez, múzeumokhoz kapcsolódva, rohamosan nő az online elérhető digitális archívumok száma.

32 Az oral history kelet-európai recepciójára jellemző, hogy kezdetben főként a történelmi múlt sokáig tabuként kezelt eseményeinek a feltá-

rása használták (lásd a magyar ’56, a cseh ’68 és a szovjet GULÁG története), majd később

az oral history új nézőpontjai, témái is megjelentek a kutatásokban. Magyarország legnagyobb kutatható oral history gyűjteménye az 1956-os Intézet Oral History Archívuma,

amely jelenleg mintegy ezer interjút őriz.

33 A közelmúltban, 2013-ban, a Magyar Nemzeti Levéltár is kialakította saját interjútárát Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény néven.

34 Az oral history forrásértéke Az oral history forrásértékéről, megbízhatóságáról és használhatóságáról, valamint az interjúzás „helyes” módszereiről megoszlanak a vélemények, s az oral history kutatásoknak

sem kristályosodott ki általánosan elfogadott módszertana, bár számos alapelvet rögzítettek története során. Nem kétséges, hogy az oral history sajátos forrástípust képvisel, melynek – Portelli és mások nyomán – négy fontos jellemzőjét emelhetjük ki az írott forrásokkal szemben: a szóbeliséget, a szubjektivitást, a narratív formát, valamint azt, hogy létrejötte az interjú résztvevői közti interaktív kapcsolaton alapul. Az írott források léte független

a kutatótól, ezzel szemben az oral history-interjú készítője aktívan részt vesz a forrás létrehozásában: ő választja ki az interjúalanyt, kérdéseivel befolyásolja, hogy miről beszéljen,

milyen emlékeket hívjon elő, így a forrás tükrözi a kutató által meghatározott tematikát, a

kutató kérdezéstechnikáját, valamint azt az interaktív kapcsolatot, ami közte és az interjú-

alany között kialakul. Ebben a közös alkotói kapcsolatban, amit „közös szerzőségnek” is

nevez a szakirodalom, az irányítás és az ellenőrzés a kérdező feladata, ám kutatótól, kutatá-

si céltól, módszertől és szituációtól függően változhat, hogy mennyire érvényesíti dominanciáját a beszélgetés során. Előfordul, hogy aktívan alakítja, strukturálja kérdéseivel a beszélgetést, bár javasolt módszer általánosságban véve már Thompson óta az, hogy kevés

kérdést tegyen fel, s az interjúalanyt hagyja hosszan, összefüggően beszélni.

35 32 Különösen impozáns az Alexander Street Press projektje, az Oral History Online.

http://alexanderstreet.com/products/oralhistoryonline 33 A magyarországi oral history archívumokat és történeti interjúgyűjtem

ényeket részletesen bemutatja:

L

ÉNÁRT

, 2007. 34 Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény, 1944

–

2011. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

XXXII

–

37. 35 T

HOMPSON

, 1988

. 209. A könyv 7. fejezete szól részletesebben az interjúkészítésről:

T

HOMPSON

, 1988

. 222

–

245.