Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - GYENESEI JÓZSEF: Felfüggesztett városi autonómia

Felfüggesztett városi autonómia 49 107 képviselőtársa nevében terjesztett elő december 6-án a polgármesterhez az üggyel

kapcsolatban rendkívüli közgyűlés összehívása tárgyában: „Miután egyrészt [a feloszlatáshoz] a törvény által megkívánt feltételeket fennforogni nem látjuk, másrészt pedig ezen példátlan

eset városunk jóhírnevét és tekintélyét mélyen sérti, azért azon önálló indítvánnyal lépünk fel, hogy

Pestvármegye törvényhatóságának városunk autonómiájának felfüggesztésére irányuló fenti határozatát Kiskunfélegyháza képviselőtestülete fellebbezze meg…”

9 A december 15-én megtartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének soraiból

és határozatából világosan kitűnik, hogy a testület többsége továbbra sem óhajtotta jó-

zanul kezelni a kialakult helyzetet: „Felszólal ezután dr. Mihálovits Alajos városi képviselő és

miután szerinte a vármegye eljárása és határozata korrekt és az itteni áldatlan viszonyok által teljesen indokolt, kéri a dr. Horváth Zoltán-féle indítványt a napirendről levenni. dr. Kalmár Mór városi

képviselő szomorúan tapasztalja, hogy egyesek városunkat botrányok középpontjává teszik, s békéjét

feldúlni és boldogulását megakadályozni akarják, holott a polgárság bizalma őket nem erre küldötte

be a képviselőtestületbe. Érdemes megbélyegezni az ilyen dolgot, mert aki a közérdek ellen dolgozik,

az megérdemli, hogy a polgárság megvetése sújtsa. Helyesnek tartaná, ha egy küldöttség menne a belügyminiszter úrhoz tiltakozni a város autonómjának felfüggesztése ellen. […] zárszó címén […] dr. Horváth Zoltán városi képviselő előadja, hogy minden polgárnak becsülni kell szülővárosát, és élni

kell szívében a szülőváros iránti szeretetnek. Ha tehát a szülővárost szégyen éri, az nem az egyes

polgárokat, hanem a polgárság egész egyetemét sújtja. Ily körülmények között, midőn a szóban forgó

indítványt megszavazzuk, tulajdonképpen kritikát mondunk önmagunkról a tekintetben, ha vajon

méltóak vagyunk-e városunk ügyeinek önálló intézésére. De mellettünk állnak a törvényesség szempontjai is, amelyek szerint csak akkor lehet szó egy képviselőtestület feloszlatásáról, ha annak eljárá-

sa az állam érdekeit vagy község jólétét veszélyezteti. A törvény ezen rendelkezésében hazánk alkotmányának és függetlenségének kardinális biztosítéka rejlik, amelyet ok nélkül lerombolni akarni a

legnagyobb bűn, amelyet valaki hazája és városa ellen elkövethet. A jelen esetben a törvény által

megkívánt szigorú előfeltételek fennforgásáról szó sem lehet, mivel a képviselőtestület nem tett egyebet,

minthogy egy agyonsanyargatott szerencsétlen embernek kenyeret adott. Hogy ezzel a tényével a közgyűlés akár az állam érdekeit, akár a község jólétét veszélyeztette volna, azt a városunk egy tisztessé-

ges polgára sem merheti állítani. Végtelenül szomorú dolog, hogy ha majd valaki lapozza a város történeté, látni fogja, hogy akadt egy félegyházi ember, aki szülővárosát nem szerette, és aki azt egész ország előtt meggyalázta. Sajnálatát fejezi ki azon, hogy ide való kiskunfélegyházi polgár Szabó Sándor ilyen szerepre vállalkozott. dr. Mihálovits Alajos városi képviselő szerint a jelen estben a törvé-

nyesség kérdése abban van, hogy a közgyűlés a törvényt mennyire respektálta. Tény pedig az, hogy a

képv[iselő] testület a legmagasabb közigazgatási bírói fórum ítéletével helyezkedett szembe akkor,

amidőn Paár Józsefet kiadónak újra megválasztotta. A megye tehát helyesen határozott, és azért határozott úgy, mert a város jólétét szívén viseli és jóindulattal van a polgárság iránt. Fájó szívvel bár,

de tudomásul kell venni a törvényhatóság határozatát, mert annak az a magasabb intenciója van, hogy K[iskun]f[élegy]házán jövőre a törvénytiprások megakadályoztassanak. […] A képviselőtestület [a névszerinti szavazást követően] vármegyénk th. biz. közgyűlése határozatának azon ré- viselőjének. A 48-as függetlenségi politika legkiválóbb képviselői közé tartozott, Kiskunfélegyházán.

1933-ban belépett a Független Kisgazda Pártba és régi kerülete újra megválasztotta (országgyűlési képviselő: 1935–1939). Helyi lapja a Csonkamagyarország (egy későbbi betiltás után A Csonkamagyarország

címmel jelent meg újra) a demokratikus eszméknek és törekvéseknek adott hangot. 1944-ben elhurcolták

budapesti lakásáról. Dachauban a koncentrációs táborban halt meg. 9 MNL BKML V. 175/b. 15 507 ki./1912. (alapszám: 4982/1912.)