Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági archívumok az Egyesült Államokban: a Baker könyvtár

Gazdasági archívumok az Egyesült Államokban: a Baker könyvtár 27 majd gondosan járnak el saját irataikkal kapcsolatban, amely ily módon összhangba kerül a tudományos kutatás és a tágabb nyilvánosság érdeklődésével és érdekeivel. Mindezek a feltételezések azonban megmaradtak a szép gondolatok „felhőrégióiban”, mivel a cégeket általánosan jellemző bizalmatlan hozzáállás (a folyóméterekben mért sikerek ellenére) nem változott érdemben. A Baker Könyvtár felállítása és működésének első másfél évtizede tehát igazá-

ból nem megoldotta, hanem sokkal inkább láthatóvá tette a gazdasági iratok begyűjté-

sének problémáit. Cole a kurátori munkájáról készített beszámolójában részletesen

elemezte a kialakult helyzetet, miszerint a gazdasági iratok kérdéskörét az iratok tömeges mennyisége, a kutatói igények és az intézményi lehetőségek hármassága, ezek kö-

zös nevezőre hozása, pontosabban ennek hiánya jellemzi. Miközben számos archívum kezdte meg a gazdasági iratok felkutatását,

7 a begyűjtések nagyobbrészt a tizenkilencedik század irataira fókuszáltak, ugyanis a gyűjtemények – mennyiségi okokból is – csak ezeket a korai iratokat képesek kezelni.

8 Az egyik akadály éppen abból következik,

hogy a gazdasági iratok feldolgozásának nincs standardizált menete – írta Cole –, s megfelelően képzett személyzet sem áll rendelkezésre a gazdasági iratokat őrző gyűjteményeknél, hiszen a levéltárosi képzés olyan általános – a közlevéltárak igényeihez

igazított – ismereteket nyújt, amelyek alig-alig kamatoztathatók a gazdasági archívumok esetében. Ebből következően az iratokkal foglalkozókat – minden jó szándékuk

elismerése mellett is – leginkább lelkesedésük, mintsem kompetenciájuk jellemzi. Az

iratbegyűjtés ráadásul – részben a fent említettek, részben a vállalatok magatartása

9 miatt – a „laissez faire” jegyében történik, amely hosszabb távon nem igazán szolgálja az

intézmények (és a használóik) érdekeit – vélte Cole. A felhasználók oldaláról vizsgálva a gazdasági iratok kérdését, ismét csak különös eredményekről számolt be a szerző,

mivel a terjedelmes iratanyagok ellenére az érdeklődés csak minimális maradt.

10 A „nyomasztó” helyzetből való kiutat Cole egy központi, koordináló szakmai szervezet létrehozásában, illetve megfelelő anyagi forrásokon alapuló, racionálisan megtervezett programokban látta. „Természetesen” a következő évek-évtizedek során nemcsak egy ilyen koordináló szervezet nem állt fel, hanem a Cole által felvetett és a Baker Könyvtáron túlmu- 7 Természetesen alkalmilag korábban is kerültek vállalati iratok egy-egy gyűjteménybe (főként helyi vállalkozók hagyatékaként), bár ezeknek nagyobbrészt nem az állami levéltárak, hanem könyvtárak és múzeumok adtak otthont. 8 Cole – több más könyvtár mellett – saját intézményét hozta fel példának arra, hogy a modern nagyvállalatok több száz dobozból és kötetekből álló iratanyaga feldolgozás nélkül hever a gyűjtemények raktáraiban (COLE, ARTHUR H.: Business Manuscripts: A Pressing Problem. The Journal of Economic History, Vol. 5. No.1. (May 1945) 47. 9 Cole – ismerve a vállalatok világát – az évek múlásával igen-igen szkeptikus lett a vállalati levéltárakkal

kapcsolatban. Uo. 49., 53., 56. 10 Cole éppen a „mérföldkőként” kezelt Slater vállalati iratait említette példaként, amelyet az előző tizennégy év során mindösszesen kilenc személy kutatott vagy érdeklődött iránta! (50.) A helyzetet bonyolítja,

legyen szó akár a kutatásról, akár a feldolgozásról, hogy a vállalati iratok egy része gyakran csak az adott

vállalat tényleges működésének ismeretében válik értelmezhetővé, s ráadásul a döntések – a telefon megjelenése vagy a kormányzati ellenőrzéstől való félelem miatt – számtalan esetben csak szóban születnek, így a modern vállalati iratok jóval kevésbé informatívak, mint az egy generációval korábban született dokumentumok. (Uo. 45.)