Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - VÖRÖS GÉZA: Az állambiztonság hálózaton kívüli információszerző technikái
Az állambiztonság hálózaton kívüli információszerző technikái 21 tatás, figyelés, dezinformációk terjesztése, bomlasztás, büntetőeljárás kezdeményezéséhez szükséges bizonyítékok szerzése) is végezte. Feladata többek között az ellenséges tevékenységet végző személyeknek a felkutatása és felismerése, beszervezési jelöltek kutatása, jellemzése, elhá- rítási vonalak (pl. ifjúsági vonal), objektumok (hadiipari, hírközlési kutató-kísérleti üzemek stb.) preventív védelme, ellenséges akciók (pl. merénylet) meghiúsítása volt. E tevékenységeken kí- vül a börtönelhárításnál is használták az ügynökséget. Sok esetben a hálózat segítségével végezték a levélellenőrzést és alkalmazták az operatív technikát 13 is. A hálózat feladatköreinek felsorolásából is kitűnik, hogy a tagjai sokszor bonyolult, rendkívül fontos és kényes megbízatásokat láttak el. Az állambiztonság a velük való kapcsolatot részben az együttműködésük alapja szerint, részben a kitűzött feladatok elvégzésének értékelé- sével minősítette. 14 A 33/1958-as parancs a hálózati személyeket feladatuk és felhasználásuk alapján a következő kategóriákba osztályozta: ügynök, informátor, rezidens, „K”- és „T” lakás tulajdonos. 15 Benkei András belügyminiszter 1973. január 1-jétől hatályon kívül helyezte az 33/1958-as parancsot, arra hivatkozva, hogy „az utóbbi évek társadalompolitikai változásai és az operatív helyzet módosulásai szükségessé teszik a hálózati munka tovább fejlesztését”. 16 A belügyminiszter által kiadott új, 005/1972-es parancs értelmében ezt követően a hálózati személy a beszervezési alaptól és alkalmasságától függően a megbízhatóság ranglétráját végigjárva eljuthatott az ügynöki státustól a titkos megbízotton („tmb.”) keresztül a titkos munkatárs („tmt.”) címig. 17 Az ügynök általában terhelő vagy kompromittáló adatok kényszere miatt, esetleg anyagi érdekből működött együtt az állambiztonsággal. A titkos megbízottat elvi, hazafias meggyőződés vezérelte „munkájában”, 18 de mindkettő csak a hálózati funkció valamely elemét végezte. A titkos munkatárs azonban, ahogy a 005/1972-es parancs fogalmaz, a hálózat „kipróbált tagja”, aki „hazafias meggyőződésből fakadó hivatástudattal, magas fokú áldozatkészséggel” végezte a legbonyolultabb hálózati feladatokat is, mivel tapasztalata és képzettsége erre alkalmassá tette. 19 Sőt a titkos munkatárs, egyedül a hálózat tagjai közül, elláthatta a rezidensi teendőket is, azaz egy operatív tiszt irányítása és ellenőrzése mellett vezethette a hálózati személyek egy csoportját. 20 Az operatív tisztek részéről állandó volt a törekvés arra, hogy a hálózat személyi összeté- telében a titkos munkatársak arányát növeljék, hiszen az ügynökségnek csak ezen legkvalifikáltabb tagjai tudták az állambiztonság által ellenségnek tartott egyének, csoportok célját és tevé- kenységét a legsokoldalúbb módon felderíteni. Az állambiztonsági szervek hálózati munkájának 13 Operatív technika „tágabb értelemben, az állambiztonsági bűnüldöző munka titkos nyomozati (operatív) eszköze. Szűkebb értelemben, azoknak a technikai – fizikai, kémiai – eszközöknek és módszereknek az összessége, amelyekkel az állambiztonsági és a bűnügyi szervek titkos nyomozati intézkedéseik során, azok felhasználásával rendszeres, cé- lirányos, megbízható információkat szereznek az ellenséges hatalmaknak, azok szerveinek, megbízottainak, valamint más súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek tevékenységének felderítéséhez, megszakításához, a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, gazdasági intézményeinek, fegyveres erőinek, testületeinek és állampolgárainak védelméhez.” – ÁBTL 4.1. A-3036. 146. Az operatív technika alkalmazásának szabályozásához lásd ÁBTL 4.2. 10-21/17/1971. A titkos operatív technikai rendszabályok alkalmazásáról szóló 0017/1971. (XII.08.) számú belügyminiszteri parancs. 14 ÁBTL 4.1. A-3046/4. 16. Kukk–Ocskay, 1976., ÁBTL 4.1. A-3103. 95. LAKATOS–MULIK, 1988. 15 A 33/1958-as parancsban meghatározott hálózati személyek kategóriáinak (rezidens, ügynök, informátor, „K” és „T” lakás tulajdonos) leírását lásd ÁBTL 4.2. 10-21/33/1958. 4–10. Az állambiztonsági szervek ügynöki munkája alapelveinek módosításáról szóló 33/1958. (XII.05.) számú belügyminiszteri parancs. 16 ÁBTL 4.2. 10-21/5/1972. 3. 17 ÁBTL 4.2. 10-21/5/1972. 11–13. 18 A 005/1972-es parancsban megfogalmazott hazafias meggyőződés nagyon sokszor inkább azt jelentette, hogy a hálózati személy, jelentéseiért cserébe, valamilyen előnyben való részesítést, karrierjének egyengetésében remélt segítséget az állambiztonságtól. 19 ÁBTL 4.2. 10-21/5/1972. 11. 20 ÁBTL 4.2. 10-21/5/1972. 10.
