Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. szám - HÍREK - SOMFAI BALÁZS–BOROSS ISTVÁN–HERMANN ISTVÁN: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2013. évi vándorgyűléséről
Hírek 88 alább 1918-ig. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medencében egykor működött bármilyen felsőoktatási intézmény – világi vagy egyházi – megmaradt anyakönyveit, illetve hallgatói nyilvántartá- sait digitalizálni kívánják, majd ezek alapján egy országos adatbázist építenének fel, amely tartalmazza bármely hazai egyetemen, főiskolán vagy akadémián tanult hallgatók személyi, illetve tanulmányi adatait. A munka nagyságára jellemző, hogy csak 1848 előtt kb. 118 ilyen intézmény létezett, és ezek száma még sokban gyarapodott az első világháborúig. Az adatbevitel néhány helyen már megkezdődött, a későbbiekben még egy olyan szoftver elkészítésére vagy megvásárlására lesz szükség, amely képes lesz a várhatóan több milliónyi beiratkozás adatait kezelni. Szatucsek Zoltán (főosztályvezető, Magyar Nemzeti Levéltár) „Javaslatok a hallgatói adatbázis projekt továbbfejlesztéséhez” címmel tartott előadása kommentárokat tartalmazott egy korábban már írásban megfogalmazott és a módszertani tanulmány készítőihez eljuttatott észrevételhez. Előadásában kifejtette: az adatbázis építés során meg kell teremteni a módszer és a cél összhangját. Vagyis el kell dönteni, hogy az elkészült munka segédlet, forrásközlés vagy feldolgozás lesz-e? Az előadó szerint az a módszertani megközelítés lenne helyes, amelyik a levéltári forrás leírását tekinti céljának. Ezért minden, a levéltári anyagban található adat rögzítése szükséges. Múlhatatlanul fontos lenne a végleges adatszerkezet tisztázása. Az adatbázis szerkezeti problémáját a túl sok (74) adatmező jelenti, ezek ráadásul, egyelőre nincsenek felosztva kötelező, illetve opcionálisan kitölthető részekre. A legalsó entitás a személy, a névhordozó, ezért úgy kell rögzíteni a neveket, amilyen formában a forrásban szerepelnek. Az egységes hallgatói adatbázisnak meg kell felelnie néhány általános levéltári adatbázisépítési elvnek, mindenek előtt a Levéltári Kollégium által 2011-ben életre hívott Szabványügyi Bizottság ajánlásainak. Összességében a projekt alaposabb levéltárszakmai és informatikai előkészítést igényelne. Mindenekelőtt szükséges elkészíteni egy rugalmasan alkalmazható adatbázissémát, valamint egy variálható webes felületet. Koltai András levéltárvezető (Piarista Rend Magyar Tartományának Központi Levéltár) „Közszolgáltatás, egyéni jogok, adathalászat (Vitaindító gondolatok a hallgatói adatbázisokról)” címet adott meg eredetileg, az elkészült előadás azonban a „Gondolatok a hallgatói adatbázisról” címen került a hallgatóság elé. Az előadó helyett a levezető elnök olvasta fel a szöveget, illetve mutatta be a képeket. Koltai András gondolatmente az adatbázisok készítésének célját és az elkészítés módszerét járta körbe. A levéltári munka egyik kiemelt célja a források közzététele, amelynek újabb formája az adatbázis, és amit a kutatói igényeknek és elvárásoknak megfelelően közre is kell bocsátaniuk az intézményeknek. Fontos alapelv, hogy a köztulajdonban álló iratokból készült adatbázisok továbbra is köztulajdonban maradjanak. Tehát nem az anyagi haszonszerzés az elsődleges szempont. A felhasználók szempontjából lényeges, hogy a különbö- ző adatbázisok közös keresőfelületen legyenek elérhetők (ilyen az Europea, a ba-portal.de, vagy az archivportal.hu). A levéltári intézmények szempontjából pedig az a fontos, hogy az adatbá- zisok működését világos szerződések szabályozzák, meghagyva az eredeti tulajdonosok azon jogát, hogy szabadon rendelkezzenek az adattartalom felett. A módszertan dilemmáját a törté- neti illetve a levéltári alapokon készíthető adatbázis közötti választás kényszere adja. Ez persze nem feltétlenül jelent vagylagos választást, hanem inkább a feldolgozás egyfajta kívánatos idő- rendiségét szabja meg. A történeti adatbázis készítésekor a feldolgozás alapjául szolgáló forrást további helyekről egészítik ki (pl. Repertorium Academicum Germanicum – rag-online.org). Ezzel szemben a levéltárosi vagy forrásközpontú megközelítés – amelyet az előadó is előnyben részesít a projekt kapcsán – egy bizonyos forrás vagy forráscsoport adatainak feldolgozását jelenti. Ebben az előadásban is elhangzott, hogy az adatbázis szerkezete szabványos, rugalmas legyen. Hegedűs András (igazgató, Prímási Levéltár) A magyarországi papképzés kutatásának forrásai címet viselő előadása a hazai papnevelő intézetek alapításának, legfontosabb szervezeti változásainak ismertetésével kezdődött. A magyarországi (nem csupán az esztergomi egyházmegyei) papképzésben az ország prímásai vezető szerepet vállaltak, amit a Prímási Levéltár