Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - KOCSIS PIROSKA: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban

Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának... albumot kaptak ajándékba az Országos Levéltár épületéről, raktárairól, műhelyeiről készült képekkel és a jubileumi kiállítás néhány fontos darabjának fotókópiájával. A képanyagot összeállító levéltárosok arra törekedtek, hogy mindegyik vendég albumába lehetőleg saját országával kapcsolatos dokumentum is kerüljön.

4

9 A jubileumi ülésszak sajtóvisszhangja — még más, ekkor tartott konferenciákkal is összehasonlítva - meglepően csekély volt. A Szabad Nép mindössze két alkalommal tudósított az eseményről, a többi napilap meg sem emlékezett a levéltár számára fontos eseményről. 1956 májusa és júniusa számos olyan belpolitikai, érdeklődésre számot tartó és izgalmas eseményt nyújtott, amelyek mellett „eltörpült" a Levéltár által rendezett évfordulós esemény. Ismeretes, a május 18-ai pártaktíván Rákosi kénytelen volt elismerni a törvénytelenségeket, s abban a Politikai Bizottság hibáit. Igaz, a testület nevének megemlítésével saját felelősségét is tompította. Májustól sorra tartották a Petőfi kör értelmiségi összejöveteleit, május 9-én és 22-én a közgazdászok, június 30-án és l-jén a történészek vitatkoztak. A levéltárosok konferenciáján egyébként nagy számban vettek részt történészek, ami ugyancsak az imént említett felfokozott várakozásokat támasztotta alá. Ne feledjük, a Petőfi kör történész vitáján Andics Erzsébetet, s a hozzá hű történészeket, így a konferencián résztvevő Pach Zsigmond Pált is erőteljesen támadták. A népi kollégiumi mozgalomról folytatott vita akkor már hetek óta nagy sajtónyilvánosságot kapott, 1956. június 9-én pedig - szintén a konferencia előtt — megtartották a NEKOSZ kistalálkozóját, amelyen 1956. július 10-ére meghirdették a nagytalálkozót. (A június 27-ei sajtóvita után a Petőfi kör felfüggesztésével ez aztán elhalt.) A konferencia idején, 14-én tartották az immáron 7-800 főt vonzó filozófus vitát, ami szintén nem a levéltárosok iránti érdeklődést csigázta, hiszen a konferencián végül is nem volt semmiféle „forradalmi" felszólalás, ami vélhetően összefüggött a rendezvény nemzetközi jellegével is. A. kiállítás előkészületei A konferencia mellett megrendezett kiállítást az Országos Levéltár dolgozói állították össze, a Minisztertanács Titkársága biztosította az anyagi fedezetet, az Építésügyi Minisztérium pedig a kiállítási helyiséget bocsátotta a levéltár rendelkezésére. 1956 előtt az Országos Levéltár sok jelentős kiállítás munkájába bekapcsolódott, több házi és helyi (választási, üzemi, iskolai, színházi) kiállítást rendezett, de nagyobb szabású önálló kiállítása nem volt. A levéltári kiállítások technikája, módszere nagy utat tett meg a régi, a falakat telerakó ún. tapétázó módszertől a modern, szellős, a levéltári anyagot múzeumi tárgyakkal, festményekkel tarkító, a kiállított iratokat egységes magyarázó szöveggel kísérő kiállításokig. Megváltozott a kiállítások tartalma, amint Szedő Antal írta: a „szocializmust építő országokban, elsősorban a dolgozó nép helyzetét, küzdelmét a szabadságért akarjuk bemutatni". 1945 után a levéltárak kiálKtó tevékenysége fokozódott. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy „pártunk és kormányunk a levéltárügy felé fordult, megnövekedtek anyagi lehetőségeink, a levéltári tudományos és technikai dolgozók létszáma a múlthoz képest növekedett" jelentette ki Szedő Antal

5

0 kiállítási megnyitó beszédében. Az Országos Levéltár története során ekkor lépett először önállóan, saját anyagával a nagyközönség elé. E vállalkozás nehéz feladat elé állította a rendezőket, ugyanis több mint harmincezer kilométer iratállományból kellett kiválasztani azt a majdnem háromszáz darabot, amelynek segítségével az intézmény lényegét, iratőrző szerepét és a történetírás terén elfoglalt helyét leginkább megvilágíthatónak látták. A kiállításon több mint 480 dokumentumot, tárgyat mutattak « MOL Y 7 Általános iratok-523/1956. 5

0 Szedő Antal (1903-1975) levéltáros, történész. 1936-tól 1946-ig Szolnok megye Alispáni Hivatalában dolgozott, mint irodaigazgató. 1946-ban Szolnok megye kommunista főispánja kinevezte főlevéltárnoknak. 1951-től 1957-ig a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, először, mint osztályvezető, majd főigazgató helyettes. 1957-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésügyi Minisztérium önálló Levéltári Osztályának vezetője. A Ixvéltári Tudományos Tanácsnak megalakulásától haláláig elnöke. 70