Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MÉRLEG - SZABÓ ATTILA: Évkönyv 2010. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyve 19.

Mérleg vallani magát. A fejezet utolsó tanulmányának szerzője Mó^essy Gergely, aki „A békepapok inhabilitásának kérdése (1957—1971)" címmel adja közre gondolatait. A szerző már az első mondatban tisztázza az inhabilitás jelentését, melyet általánosságban „alkalmadanság", de valójában inkább „képtelenség" fogalomként lehet magyarra fordítani. A tanulmány az 1956-os forradalom napjaitól veszi górcső alá a magyarországi békepapi jelenséget. Az első hetekben az egyház viharos gyorsasággal kivetette magából tömegesen az ilyen „elkötelezett" egyházi szolgákat, azonban a megerősödő államhatalom már 1957 februárjától sorra visszaszorította ezeket a törekvéseket, sőt a visszarendeződés is megindult. Csupán 1964-től normalizálódtak némileg a magyar állam és a Vatikán közötti diplomáciai érintkezések. Az ötödik, A NŐI SZEREPEK A VÁLTOZÓ IDŐBEN címet viselő fejezet első tanulmányát Bagi Zoltán írta „Nők a német katonai táborokban a 16—17. században" címmel. A téma feldolgozása Magyarországon új, hiszen eddig senki nem foglalkozott vele. A nők tömeges megjelenése a német katonai táborokban aló. században kezdődött, a hadsereg létszámának, illetve az azt ellátó és szállító kapacitások növekedésével. A korabeli parancsnokok általában úgy vélekedtek erről a jelenségről, mint egy szükséges rossz dologról, mert rontotta a fegyelmet, sőt mint potenciális kémekre tekintettek ezekre a „markotányos nőkre". A szerző sorra veszi, hogy kikből is állhatott ez a „színes, tarka társaság"? Nos, megtalálhatjuk köztük a katonafeleségek és a szakácsnők mellett nagy számban „természetesen" a tábori kéjnőket is. A fejezet másik tanulmányát D. Szakács Anita írta „Fuchs Rozina avagy János különös esete" címmel. Már a cím is sejteti, hogy igazi kuriózum a felvetett téma. A Sopron szabad királyi városban a 17. században megesett történet szerint a hermafroditaként született Fuchs Rozina gyermek- és ifjúkorában lányként élt és viselkedett, de valójában férfi volt. A skandalum és az ebből fakadó későbbi per (amelynek köszönhetően fennmaradtak az írott források) abból adódott, hogy feleségül ment egy lengyel borkereskedőhöz, de aztán a szokásos „elhálás"-nak így némi akadálya támadt. Az utolsó, a LEVÉLTÁRÜGY című fejezet témája még eléggé ritka a magyar levéltári évkönyvekben. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár dicséretes módon helyet adott az évenkénti konferenciákon elhangzott levéltárügy néhány fontos kérdésének a bemutatására. A sort Jaroslav Pora^inski (Bayerné Jura Urszula fordításában) beszámolója kezdi „A tudomány és bürokrácia között: A lengyel levéltáros társadalom a második világháború után " címmel. A lengyel kolléga röviden ismerteti az 1945 előtti, az 1918-as önálló állami léttel induló lengyel levéltárügy történetét. A pusztító második világháború utáni lengyel levéltári fejlesztések elsősorban a dolgozói létszámban jelentkeztek látványosan. 2006-ban már csaknem 1400-an dolgoztak az intézményekben, köztük 869 levéltáros. A rendszerváltással a levéltárak jelentősége felerősödött, mely a tekintélyes mennyiségű publikációban is megmutatkozik. A szerző úgy érzi, hogy sikerült a levéltárosoknak összeegyeztetni a szorosan vett levéltári munkát és az iratokban történő kutatását. A következő előadó írásos formában megjelent anyagát Kiss József Mihály készítette „Vízügyi történeti források a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban - avagy bemutatkozik a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár." A leírtakból megismerhetjük az intézmény szervezésének kezdeteit, melyek 1977-től indultak minisztériumi engedéllyel, vízügyi szaklevéltár létesítésére. Az évek során több szervezeti változtatáson keresztül ment intézmény egy levéltárossal és négy kezelővel működik (2009-ben) és 6500 folyóméter iratot őriz. Különös értéket képvisel a 13 ezer darabos térképtár, melyről darabszintű papíralapú és számítógépes segédlet is készült. A fejezetnek és egyben az évkönyvnek az utolsó munkáját Csapó Mária készítette „Az országos egészségügyi intézetek iratkezelése " címmel. A Magyar Országos Levéltár 1988ban még 43 egészségügyi intézmény iratkezelése felett gyakorolt ellenőrzést. A 2001. évi a kulturális örökség védelméről szóló törvény végrehajtása óta megszűntek a korábbi bizonytalanságok a megyei levéltárak és a MOL közötti illetékesség tekintetében. A 2005-ös adatok szerint már csak 16 gyógyító és 11 módszertani intézmény tartozik a Magyar Országos Levéltár felügyelete alá. Bár sokat javult az iratkezelési, irattári munka, a levéltár és az irattárak közötti kap60