Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MÉRLEG - Requiescat In Pace. Levéltáros Nekrológok 1923-2011 (Ujváry Gábor)

Mérleg minisztérium főhatósága alól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá. A tórténettudományhozjüződö\ már korábban is meglévő kapcsolatai tovább erősödtek, a hazai történeti kutatás legjelentősebb báZfsa lett: az egyetemi tanszékek mellett, amelyek azjdőben csak magukat a professzorokat jelentették, segédszemélyzet nélkül, az 1940-es évekig - a vele egy épületben lévő katonai levéltárral együtt - az egyetlen olyan hazai tudományos intézmény, amelyben történészek rendszeres fizetés fejében alkalmazást nyertek és dolgozhattak. A munka fellendült, a létszám növekedett, a fizetések viszonylag magasak voltak. Szerencsés és irigyelt volt az a fiatal történész aki akkor az Országos Levéltárba került." (215. o) Ne feledjük, mindezt akkor vetette papírra Ember, amikor a két világháború közötti - egyébként aranykorát élő — magyar történetírásról csak, mint valami feudális, reakciós, klerikális vagy gyakran akár fasiszta áltudományról illet beszélni. S végül, hogy kicsit közelebb kerüljünk a saját korunkhoz, egyik kedvenc, az 1950-es éveknek a szellemét ragyogóan felvillantó (ugyanakkor kicsit mégiscsak kétértelmű) passzust idézem, amelyet Szedő Antal Schöner Albertről írt 1955-ben: „Schöner elvtárs [1945 után több intézmény megbízható káderese, azaz személyzeti vezetője, 1952-től a Levéltárak Országos Központjának vezetőhelyettese] aránylag későn és idegen területről került a magyar levéltáriig egyik vezető posztjára. Itt azonnal szembekerült hivatásunk égető kérdéseivel. Melyek a szocialista levéltáros újszerű, a polgári levéltárosétól eltérő feladatai, milyen levéltári szervezettel lehet az új célkitűzéseket a legjobban megvalósítani - ezek voltak azpk a kérdések, melyek mindnyájunkat foglalkoztattak. Ezekben a kérdésekben Schöner elvtárs bámulatos előrelátást tanúsított, és az álláspontját az idő mindig igazolta. Az idő nem engedte meg hogy a levéltári szakma minden részletét áttanulmányozna, de az alapvető és döntő kérdésekben az évtizedes pártmunkában szerzett ismeretei, marxista-leninista felfogása, élettapasztalata olyan tudással vértezte fel, melyet tisztán szakmai vonalon nem lehet elsajátítani." (322.) Csak azt kívánhatom, hogy ehhez hasonló megemlékezés soha többé ne hangozhasson el Magyarországon. Ebben is segít ez a kötet, amelyet minden történész és levéltáros szíves figyelmébe ajánlok, még egyszer köszönetet mondva ötletadóinak, összeállítójának és lektorának. Erőt meríthetünk belőle, ugyanakkor azon is hosszan tűnődhetünk, mi mindent kell még teljesítenünk ahhoz, hogy felérjünk elődeinkhez, és méltók legyünk utódaink tiszteletére. Ujváry Gábor AZ MFLSZ 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSÉRŐL 2012. szeptember 4. és 6. között tartotta éves vándorgyűlését a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség. A Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára fogadta a résztvevőket. A vándorgyűlés fő egyetemtörténeti témája a hazai felsőoktatás kollégiumainak kérdéskörét járta körül: vajon szállás vagy képzőhely? A kérdésre minden hazai felsőoktatási intézményben más a válasz. A tudományos előadásokon kívül a magyar levéltárügy aktuális kérdéseiről is szó esett. Az első nap Kenyeres István, az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának elnöke számolt be a levéltárak működésének tárgyi feltételeit nagyban meghatározó, nemrég átalakult NKA által biztosított pályázati lehetőségekről és azok feltételeiről. Második nap Ixikos János vezető szakfelügyelő a szakfelügyeleti vizsgálatok alapján adott körképet az egyetemi levéltárak jelenlegi helyzetéről, majd Gotjánác Rádojka, az EEM Levéltári Osztályának vezetője és Gyimesi Endre levéltárügyért felelős miniszteri biztos foglalta össze a magyar levéltáriig}' helyzetét és jövőképét. A résztvevők látogatást tettek Csongrád Megyei Levéltárban, a Püspöki Levéltárban és a Szegedi Tudományegyetem Levéltárában. A második napon egy szegedi kultúrtörténeti tan-túra keretében Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas biokémikus nyomában jártak, majd a szegedi egyetemi levéltár munkatársai, Vajda Tamás és Kiss Róbert Károly a 20. századi egyetemépítés helyszíneire kalauzolták az érdeklődőket. 81